Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Fórum |

Bécs, 2006.
Csütörtökön délután hatalmas csomagokkal indultunk útnak a Keleti pályaudvarról. Minden erőnkre szükségünk volt, hogy eljussunk az ifjúsági szállásig, de még így is vagy tízméterenként megálltunk pihenni.
A verseny napja nagy izgalomban telt. Az osztrák gépírószövetségben négy ország (Ausztria, Németország, Csehország és Magyarország) 11 gépírója ült le az asztalokhoz, hogy számot adjon tudásáról. Először a csehek által fejlesztett ZAV-tréning nevű programot teszteltük, amely mindhármunk tetszését elnyerte. Egy magyar nyelvű szövegből írtunk 15 db egyperces másolást. Minden perc után összevetettük, hogy ki hány leütésnél tart, a végeredményt pedig a két legjobb perc eredményének átlaga adta. A tízperces másolás mindhármunk szerint hamar eltelt.
A verseny izgalmait egy belvárosi sétával és a Stephansdom megtekintésével vezettük le. Délután a Természettudományi Múzeumba látogattunk el, ahol a dinoszaurusz-csontvázak és a kitömött állatok mellett a kulisszák mögé is betekinthettünk: a kutatók által tanulmányozott koponyákkal teli termeket, majd egy ablakon keresztül a tetőre másztunk ki. Innen messze elláthattunk, a város fő épületein kívül a környéket is megcsodálhattuk a magasból. A múzeumban kaptunk még két órát, hogy megnézhessük azokat a termeket, amelyek a legjobban érdekeltek bennünket: a hatalmas ásványgyűjteményt, a meteoritokat és a különleges halakkal teli akváriumokat. A híres bécsi Wienerwald étteremben egy igazi bécsi különlegességgel, a tányérnyi méretű rántott hússal, a Wienerschnitzellel birkóztunk meg. A nap lezárásaként a nagy sikerű Rómeó és Júlia musicalt néztük meg, amely nagyon tetszett mindenkinek. A német nyelvű előadás ellenére megértettük a darabot.
Szombaton délelőtt a Rathaus, a bécsi városháza előtti forgatagban sétáltunk, majd a Parlament üléstermeit és az Epstein-palotát tekintettük meg idegenvezetéssel. Az ebédet a Duna-torony tetején, a 170 méter magasban forgó étteremben fogyasztottuk el a bécsi polgármesteri hivatal képviselőjének köszöntője után. Az ebéd ideje alatt négyszer fordultunk körbe, és gyönyörködhettünk a csodálatos panorámában.
Kíváncsian vártuk az esti eredményhirdetést, amely kellemes meglepetéseket tartogatott. Az oklevelek, pólók és a kis kerámiakancsók mellé mindenki választhatott magának valamit a részt vevő országok által hozott ajándékokból. A díjkiosztás után mindenki felhúzta a Bécs feliratú egyenpólóját, és összeálltunk egy csoportkép erejéig. Hosszas beszélgetés után búcsúztunk el a többi versenyzőtől, kísérőtől és a szervezőktől. Örömünket hatalmas fagyikelyhekbe fojtottuk, és immár megkönnyebbülten és boldogan indultunk vissza a szállásunkra.
Ratting Anita: nagyon jól éreztem magam, tetszettek a programok (főleg a Duna-torony és a Rómeó és Júlia), a lányokkal is jól kijöttünk egymással. Maga a verseny nagyon rövidnek tűnt, főleg az volt fura, hogy péntek délben már végeztünk azzal, amiért igazából jöttünk. A szöveg szerintem hasonlított az itthoni versenyeken megszokotthoz, nekem legalábbis úgy tűnt. Fura élmény volt persze, hogy senki nem értett minket - meg mi se mindig őket. Az egyperces tréning érdekes, szerintem jó ötlet, főleg az, hogy nem az egyszeri teljesítmény számít, hanem ha egy párat elrontasz, akkor még tudsz javítani. Összességében nagyon tetszett ez a pár nap, és szívesen gondolok vissza az élményekre. Nagyon örülök, hogy ilyen meghívást kaptam, és ha a jövőben ismét adódna ilyen lehetőségem, biztosan szívesen élnék vele. Köszönöm a magyar és az osztrák gépírószövetségnek, iskolámnak, mindenkinek, aki segített abban, hogy részt vehettem a versenyen.