Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Fórum |

Eltávoztak...
* * *
Újabb veszteség érte a magyar gép- és gyorsírók közösségét. Hosszan tartó betegség után a Magyar Honvédség Betegotthonában 89 éves korában, szellemi frissességét mindvégig megőrizve elhunyt Holló István arany- és gyémántdiplomás földrajz, kémia, áruismeret, gép- és gyorsírás szakos tanár, középiskolai igazgató, országos szakfelügyelő. Élete meghatározó részében a művelődés, az oktatás ügyét szolgálta különböző beosztásokban. Fontos szerepe volt a gép- és gyorsírás iskolai oktatása kibontakoztatásában, rangjának, színvonalának emelésében, a megváltozott oktatási rendszerben való elhelyezésében és a színvonalasabb iskolarendszerű tanári munka fejlesztésében.
Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gazdasági szaktanárképző intézetében folytatta. Anyagi nehézségek, a II. világháborús körülmények, valamint katonai behívása miatti megszakítások következtében szaktanári oklevelét (földrajz, vegytan, áruismeret) csak 1948-ban szerezhette meg. Az 1938-as gépírástanítói oklevelét 1951-ben gyorsíró és gépíró tanári képesítéssé bővítette.
Az 1948-51 közötti tanévekben az Aranyosi iskolában (Budapest, XIII. Csanád utca) tanított. 1951-62 között a Művelődésügyi Minisztérium gyors- és gépírás országos tanulmányi felügyelője volt. Ezekben az években aktívan bekapcsolódott a Gyorsíró Szövetség életébe is. A korabeli Gyorsírók Lapja rendszeresen beszámol nemcsak a szakfelügyelői tevékenységével kapcsolatos hírekről, hanem a Szövetség bizottságai, ülései alkalmával elhangzott felszólalásairól, javaslatairól, a versenyek segítéséről stb. Közben a Számviteli Főiskola gyors- és gépírás tanárképző intézetében gépírási órákat tartott a tanárjelöltek számára. Földrajz iránti szeretetének "hódolt" a felnőttek esti és levelező oktatásában.
1962-től az 1975-ben történt nyugdíjaztatásáig igazgatója volt a Wesselényi utcai Dolgozók Önálló Közgazdasági Szakközépiskolájának. Mellette elvállalta a honvédségnél és a belügyben az irodai dolgozók továbbképzését, amit nyugalomba vonulása után is folytatott. De em szakadt meg a kapcsolata és érdeklődése a gép- és gyorsírás ügye iránt sem. Éveken keresztül látott el például érettségielnöki feladatokat.
Felesége halála után leánya és unokái szerető gondoskodása, törődése ellenére egyre nehezebben viselte el a magányt, és egészsége is fokozatosan romlott. Régi ismerősei, tanítványai látogatásai, a kapott levelek, üdvözlőlapok hoztak számára feltöltődést, örömet. Amíg képes volt rá, saját kezűleg válaszolt a levelekre, később családtagjainak diktálta a választ. Fényes kitüntetéseket nem kapott, számára a legnagyobb elismerés az volt, hogy volt kollégái, barátai, tanítványai szeretettel, tisztelettel emlékeztek rá.
Temetése 2003. február 21-én volt az Újpest-Kertváros rk. templom urnatemetőjében.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
KK
* * *
Fájdalommal értesítjük tagjainkat, hogy Sárosi Lajos, a Szövetség tiszteletbeli tagja, a Szövetség ellenőrző bizottságának elnöke, a MÁV Helyi Csoport alapító elnöke 2002 júliusában, 83 éves korában elhunyt. Sárosi Lajos évtizedekig meghatározó egyénisége volt az országos versenyeknek; sokáig az ország legjobb férfi gépíróversenyzője volt, és gyorsírásból is 300, 350 szótagos fokon többször nyert, illetve ért el tiszteletre méltó helyezést. Mint helyicsoport-elnök, aktívan közreműködött a Szövetség szervezeti életében és választmányának munkájában, tagja volt a szeniorok tanácsának, 1992-től az ellenőrző bizottság elnöke, a Szövetség tiszteletbeli tagja.
Sárosi Lajos emlékét tisztelettel és kegyelettel megőrizzük.
* * *
Mély fájdalommal tudatjuk tagjainkkal, hogy dr. Mikes Ferenc, a Szövetség tiszteletbeli tagja, az elnökség és a választmány évtizedeken keresztül volt tagja, a Szövetség pénztárosa, a Magyar Nemzeti Bank nyugalmazott főelőadója, életének 89. évében elhunyt.
Hamvait gyászmise keretében, az Üllői úti Szent Kereszt Plébániatemplom urnakápolnájában helyezték örök nyugalomra. A Szövetség elnöksége és tagjai a kegyelet virágaival adóztak dr. Mikes Ferenc emlékének.
Dr. Mikes Ferenc középiskolai tanulmányai során sajátította el a gyorsírást, a harmincas években szakiskolai bajnokságot nyert 300 szótagos fokon, 1934-től 350 szótagos gyorsíró; egész életén keresztül hasznosította munkájában elméleti és gyakorlati tudását.
Kora ifjúságától kapcsolódott be a Szövetség szervezeti életébe, majd később fáradhatatlan, lelkiismeretes és rendívül pontos pénztárosi tevékenységével vigyázta a Szövetség anyagi gazdálkodását, végezte a szervezeti élettel, köztük kiemelkedően az 1975-ös budapesti Intersteno-kongresszus megrendezésével kapcsolatos pénzügyi feladatokat.
Gyorsírás és gépírás szakos tanár feleségével, Bellával kart karba öltve mindig részt vett a Szövetség kulturális és egyéb rendezvényein, közgyűlésein. Mindig jó kedélyű volt, és a hozzá fordulóknak mindenkor készséggel nyújtott segítséget.
Dr. Mikes Ferenc emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.
* * *
Megrendülten értesítjük tagjainkat, hogy Lukács Endre, a Szövetség tiszteletbeli tagja, életének 88. évében, 2002 májusában elhunyt. - Temetésén a Szövetség képviselői elhelyezték az emlékezés virágait.
Lukács Endre egész életében szerette és művelte a gyorsírást, fiatal korában idegen nyelvű gyorsíróversenyeken is szép eredményeket ért el. Rendszeresen részt vett a Szövetség rendezvényein, és javaslatain túlmenően jelentős adományaival is elősegítette azok sikeres lebonyolítását. A Gyorsírók és Gépírók Lapjában, valamint a SzóVilágban gyorsírás-történeti cikkeket jelentetett meg, és aforizmagyűjteményének gyöngyszemeivel színesítette a lap hasábjait.
Lukács Endre emlékét kegyelettel és tisztelettel megőrizzük.
* * *
Mély fájdalommal tudatjuk a Szövetség tagjaival, hogy volt tiszteletbeli tagunk, dr. Rapcsák Lajos özvegye, dr. Rapcsák Lajosné Balla Piroska gyorsírás- és gépírástanár, alig betöltvén életének 97. évét, elhunyt. - Temetésén a Szövetség a kegyelet virágaival adózott emlékének.
Dr. Rapcsák Lajosné Balla Piroska egész életét a gyorsírás és gépírás tanításának szentelte. Tanári pályáját dr. Radnai Béla, az egységes magyar gyorsírás megalkotója iskolájában kezdte, majd magániskolájában folytatta. Magániskolájának államosítása után néhány évvel az I. kerületi Ponty utcában - dr. Vidor Győző közgazdasági középiskolai igazgató messzemenő támogatásával - 1960-ban önálló gyorsíró- és gépíróiskolát létesített. Piroska néni fáradhatatlan és nagy szakmai felkészültséggel végzett munkája eredményeként az iskola több éven keresztül gyorsírásból országosan az első, gépírásból Budapesten az első, országosan pedig az ötödik helyet vívta ki magának. Tanítványai közül a legjobbak az országos tanulmányi versenyeken és nemzetközi versenyeken is dobogós helyezéseket értek el.
Balla Piroska férje mellett tevékenyen közreműködött a Szövetség szervezeti életében, a Szövetség továbbképző gyorsírótanfolyamán éveken át képzett - ma is magas fokú teljesítményt nyújtó - jegyzőkönyvvezető és beszédíró gyorsírókat.
Dr. Rapcsák Lajosné Balla Piroska három és fél évtizeddel ezelőtti nyugdíjba vonulása után, 96 éves korában, a Ponty utcai Hunfalvy János Fővárosi Gyakorló, Kéttannyelvű Külkereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola igazgatónőjének figyelmessége folytán megkapta élete első kitüntetését, a Hunfalvy János-emlékplakettet. Az Országgyűlés elnöke 2001. október 23-án, a nemzeti ünnepen, levélben fejezte ki elismerését a 70 évet felölelő áldozatos pedagógusi munkáért és ajándékozta meg Piroska nénit az Országház című reprezentatív album 96-os sorszámú példányával. 2002. január 22-én, a magyar kultúra napján az oktatási miniszter adományozott részére Arany Katedra Emlékplakettet. A megkésve érkezett elismerések nagy örömöt és boldogságot jelentettek Piroska néninek.
Dr. Rapcsák Lajosné Balla Piroska emlékét tanártársai és tanítványai tisztelettel és szeretettel ápolják.
* * *

A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége mély fájdalommal értesíti a Szövetség tagjait, tiszteleti tagjait és mindazokat, akik tisztelték és szerették, hogy
DR. KAPPA GYÖRGY,
a Szövetség tiszteletbeli tagja, Magyarország örökös gyorsíróbajnoka, beszédgyorsíró, közel 20 évig az Országgyűlési Gyorsiroda munkatársa, főiskolai tanár, ny. iskolaigazgató, továbbképzési és vezető szakfelügyelő, tankönyvíró, főiskolai jegyzetíró, az Országos Gyorsíró és Gépíró Versenybizottság 25 éven keresztül volt elnöke
életének 91. évében elhunyt.
Dr. Kappa György emlékét kegyelettel megőrizzük.
A temetésen
Dr. Kappa György, 2002. június 26.
Kedves Gyászoló Család!
Végtisztességet adni és a búcsúzni összegyűlt Gyászolók!
A szűkebb család, a hozzátartozók fájdalmával nem érhet fel a mi, a tágabb értelemben vett család, a magyar gyors- és gépírók bánata. De szeretnénk osztozni benne, ezért a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége, valamint a volt tanítványok nevében szeretném tolmácsolni együttérzésünket.
Minden halálesetnél fellebbezhetetlenül, indoklás nélkül ítél a sors. Az ember nem érti, a véges ész nem foghatja fel, megnyugodni benne oly nehéz. Tegnap még szójátékok, szellemes mondások hagyták el azt az ajkat, amely ma már néma, mozdulatlan. A mosolygó arc, a huncut szemvillanás mozdulatlan, merev. Vannak az életnek olyan határesetei, amelyek sűrítve tárják fel az ember teljes benső valóságát. Ilyen a halál, amely előbb-utóbb mindnyájunk életét le fogja zárni. Földi életünket különböző nézőpontokból tekinthetjük át:
Áttekinthetjük a külső szemlélő tekintetével, amikor egy olyan embertársunktól, tanítónktól búcsúzunk, akinek hosszú, sokszor küzdelmes élete véget ért, életműve lezárult. Kappa György, kedves halottunk hosszú életét szentelte egy nagyszerű eszmének, amelynek mindvégig megszállott művelője volt: gyakorló beszédíró gyorsíróként kezdte, versenyzett, kutatott, tanított - átadva folyton gyarapodó tapasztalatait, ismereteit.
A gyorsírási élet hiteles, meghatározó, népszerű alakja lett komoly, magas szellemi értékeivel, műveltségével. Ez a gyorsan felfelé ívelő pálya lényegében az 1932-ben megjelent első magas fokú rövidítéseket tartalmazó beszédírási sztenogrammal indult. A parlamenti Gyorsirodában eltöltött 3 éves ingyenes gyakornokság után 1935-től 1952-ig - a Gyorsiroda megszüntetéséig - egyik legaktívabb tagja e kiváló gyorsíró csapatnak, de még utána is mint az MTI gyorsírója folytatta ezt a tevékenységét. Közben tanított több évtizeden át a különböző oktatási intézményekben. Versenyzőként elérte a sebesség legmagasabb fokát a nevezetes rekordversenyen (500 szótag!) 12-szeres bajnoki győzelmével méltán nyerte el "Magyarország örökös gyorsíróbajnoka" elismerő címet.
Hét évtizedes gyorsírói múltja alatt lemérhetetlen mennyiségű tapasztalatot halmozott fel, amelyekből különböző cikkekben, tanulmányokban előadásokban versenymunkák elemzésében sok érték került a szélesebb nyilvánosság elé. Elve volt: "A jónál is lehet jobb!" Ezt érdemes mindenkor keresni. Szinte az egész magyar gyorsíró társadalom valami módon az ő tanítványa, hiszen gondolatai, tapasztalatai, rövidítési módjai beépültek az utóbbi évtizedek tanítási gyakorlataiba, tankönyveibe, rövidítésgyűjteményeibe, számos tanítványa pedig közvetlenül vehette át.
Példaképpé vált széles körű műveltsége. nyelvtudása, kitartó szorgalma, az hogy szinte élete végéig folytatta önművelését, bővítette idegennyelvtudását.
De nem feledhetjük el, hogy a mostani idős korosztály életében mennyire fontos és meghatározó sorsukká vált az embert próbáló és embert formáló időket hozó az az elmúlt fél évszázad, amely a mai fiataloknak már csak történelem.
De bármilyen sokat mondunk felejthetetlen halottunk külső életkereteiről, alkotásairól, teljesítményeiről, csupán a felszínről adhatunk számot. A személyiség belső titkaiba csak a szeretet tekintetével pillanthatunk be. Azoknak a szemével, akiknek ő Gyurka bátyám, Gyuri bácsi volt. Azoknak a szemével, akik szűkebb vagy tágabb családjának tagjaiként látták. Annak szemével, aki életre szólóan szerelmes társává vált, aki mindvégig hűségesen mellette állt és életében megosztott vele minden örömöt, viszontagságot is. Annak szemével, aki kettejük szeretetéből született. Mindazok szemével, akik többet láttak benne, mint szakmájának kitűnő művelőjét, tudósát. Tehát mindazok szemével, akik meglátták és megszerették benne az embert, a barátot, akik megértő és meleg szívvel tudott odafordulni mindenkihez.
Annyira friss még fájdalmunk, hogy nem tudjuk elképzelni, hogy már élőszóval nem fordulhatunk hozzá, ő sem válaszol nekünk. Úgy érezzük, köztünk vagy, köztünk maradsz Te, aki évtizedeken át a szó szoros értelmében szakadatlan, nehéz munkában szüntelenül életet öntöttél kései utódok számára nagy államférfiak és kis politikusok, komoly tudósok és léha fecsegők, képzett szakemberek és örökös hozzászólók szavait, gondolatait, észrevételeit, eszméit gyorsírva. Köztünk vagy most is, amikor földi pályád befejezésekor gyászba borultan, bánatos szívvel álljuk körül távozó nemes alakod. Köztünk vagy most is, és halálodban is életet öntesz a sok ismétlésben elkopott és kongónak ható frázissá vált érzéskifejezéseinkben, felvillanó néma fájdalmunkban.
Hiszünk a költőnek: "Ennyi érték el nem vész soha, köztünk marad, bár enyésszék pora."
Hálásan gondolunk arra is, hogy Gyurka bátyánk saját lehetőségei és keretei között szebbé formálta a világot, hogy élet nőhetett ki életéből, hogy sokakat szeretett és sokan szerették. Hogy tanítványai lehettünk.
Kérjük Isten irgalmasságát, hogy emelje őt magához, támassza fel a halálból és töredékes gyarlóságtól sem mentes életét tegye ragyogóan széppé és beteljesültté a feltámadás boldogságában! Gyuri bátyám, nyugodj békében!

Kalotay Kálmán
* * *