Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

A grafikus gyorsírások hazánkban

Pont, egyenes, kör...

Az írástörténeten végighúzódik az a törekvés, hogy minél egyszerűbb jelekkel, tehát minél gyorsabban és minél pontosabban rögzítsék a közlendőket. Így jutottunk el a betűíráshoz - bár a mai napig megtartottunk bizonyos szójeleket. A másik fontos törekvés volt, hogy követni tudjuk az élőbeszéd sebességét, és megszületett a gyorsírás. De a kezdetektől fogva rájöttek, hogy nem elegendő csak minél egyszerűbb jeleket használni, rövidítéseket is alkalmazni kell. - (Dr. Kalotay Kálmán előadása a tavaszi bajnokság eredményhirdetésén hangzott el.)

A gyorsírás első korszakában - a kivételektől eltekintve - vagy a közírás betűiből, vagy a legegyszerűbb geometriai elemekből állították össze a jeleiket (pont, egyenes, kör és a kör részei), innen az elnevezésük: geometrikus gyorsírási rendszerek. A rövidség érdekében a jeleket közvetlenül kapcsolták egymáshoz, nincs sor, és sok a kézellenes vonás.

Ezzel szemben az ún. grafikus gyorsírások főbb jellemzői: a kéz természetes mozgását követve a közírás vonalvezetését "utánozza", a jeleket kötővonallal kapcsolja össze, megtartja a vonalrendszert, különböző alaki és helyzeti módosításokkal növeli a jelek számát, és jelképesen fejez ki elsősorban magánhangzókat.

Az alapok

Franz Xaver Gabelsberger (1789-1849) német gyorsíró 17 évi kísérletezés után adja ki az első grafikus gyorsírású könyvét 1834-ben, Anleitung zur deutschen Redezeichenkunst oder Stenographie címen. Valójában egységes szabályokat nem ad, csak elvi célkitűzést: az elhangzottakat a legrövidebben, a leggyorsabban kell rögzíteni. Főbb jellemzői: a leggyakoribb hangokra a legegyszerűbb, leggyorsabban írható jeleket; jól kapcsolható jeleket, esetleg kapcsolás nélkül egybeolvasztással; a mássalhangzó-torlódásokra külön jeleket, amelyek szótagot is jelölhetnek; jelei többféle nagyságban és irányban is írhatók; a magánhangzóknak van önálló jele, de jelképesen is jelölhetők; rövidítések alkothatók hangzási hasonlóság, nyelvi vagy értelmi kapcsolatok alapján, a gyorsíró tárgy- és nyelvismerete alapján.

Gabelsberger fellépése után szinte minden gyorsírási rendszeralkotó az ő kimeríthetetlen eszköztárából merített, vagy az ő rendszerét ültette át saját nyelvére. Így történt hazánkban is.

Igazítás a magyarhoz

Markovits Iván a magyar nyelvhez igazította Gabelsberger rendszerét 1863-ban. A GM-rendszer bonyolultsága, sokszor következetlensége, a gyakorlat során felmerülő megoldatlan kérdések arra ösztönözték híveit, művelőit, hogy tisztázzanak bizonyos elméleti kérdéseket, egyszerűsítsenek, tegyék könnyebben tanulhatóvá, illetve növeljék teljesítőképességét. Emlékezzünk a legjelentősebbekre!

Maywald József (1849-1911) kiváló klasszika-filológusunk a GM-rendszer első szaktekintélye és tanára, folyóirat-szerkesztő, az Országos Magyar Gyorsíró Egylet (OMGYE) alapító tagja, majd elnöke.

Jakab Lajos (1859-1929) gyorsírási tevékenysége Szegedhez kapcsolódik; megszervezte az első vidéki gyorsíróünnepet és -versenyt, a Szegedi Gyorsírók Egyesületének alapítója, a Szegedi Gyorsíró elindítója, a Szegedi Gyorsírászati Dísz-Emlékmű szerkesztője, sikeres tanár. Később az egységes magyar gyorsírás híve lesz.

Vikár Béla (1859-1945) parlamenti gyorsíró, etnográfus, műfordító (Kalevala), élete végéig kitart a GM-rendszer mellett.

Eckerdt Elek (1889-1959) matematika-fizika-testnevelés-gyorsírás tanár működése is Szegedhez köthető. Számos tanulmány, cikk szerzője. Mint zeneszerző és zenei cikk írója is ismert volt.

Zelovich Dezső (1894-1972) parlamenti gyorsíró, kiváló gyorsírástörténész, elméleti író, aki a GM-rendszerről áttért az egységes magyar gyorsírásra.

Czigány János (1850-1909) jogász, gyorsírástanár (1874-től). Lelkes munkatársa a gyorsírási közéletnek. 60 ezer koronát adományozott gyorsírási célra. Értékes könyvtárát a szegedi Somogyi Könyvtárra hagyta.

Fabro Henrik (1866-1924) a magyar gyorsírás legjelentősebb, európai hírű és tekintélyű elméleti szakembere, több nyelven író beszédíró gyorsíró, a parlamenti gyorsiroda tagja, majd főnöke. Fabroizmusok néven vált általánossá kéthangzós, magánhangzós rövidítési rendszere.

Bohus K. Zoltán (1902-1929) újságíró, gyorsírási szakíró, autográfus. Kettőshangzós rövidítések gyakorlókönyve I-IV. rendszerezve tartalmazza Fabro kéthangzós jeleit, bőséges példamondatba foglalva.

Radó Antal (1862-1944) neves költő, műfordító irodalomtörténész. 37 évig volt az országgyűlési gyorsiroda tagja, majd főnöke.

Újat alkottak

Meg kell még emlékeznünk négy gyorsírási rendszer alkotójáról, akik nem elégedtek meg a széles körben elterjedt GM-rendszer tökéletesítésével, hanem új rendszert alkottak.

Nagy Sándor (1844-1918) sokat foglalkozott a GM-rendszer javításával, egyszerűsítésével, de javaslatait nem fogadták el, végül egy új rendszert alkotott népszerű gyorsírás néven. Változtatott a mássalhangzók jelein, egységessé és egyszerűvé teszi a magánhangzók írását, jelölését. Magánhangzó-jelölési elveit átvette az egységes magyar gyorsírás is.

Kele Antal (1854-1915) a Kritikai munkálatok című munkájában vizsgálja és bírálja a két legelterjedtebb magyar gyorsírási rendszert, majd 1884-ben a magyar nyelvhez és helyesíráshoz simuló új rendszerrel jelentkezett. Aprólékos szabályai miatt kevés követője akadt, de elméleti és módszertani megállapításai ma is helytállóak.

Dohnányi Frigyes (1843-1909) fizikatanár, gyorsíró, zeneszerző Panstenográfia című rendszerével vált ismertté. Célja, hogy olyan rendszert alkosson, amellyel több nyelven lehet írni (magyar, német, latin, szlovák stb.).

Az egységes magyar gyorsírás megalkotója, Radnai Béla és művelői, fejlesztői is ismerték a hazánkban engedélyezett vagy elkészült és szűkebb körben tanított rendszereket. De az egész gyorsíró-társadalom tisztában volt azzal, hogy feltétlenül szükség van egy könnyen elsajátítható, egyszerűbb és ugyanakkor nagyobb teljesítményre alkalmas rendszerre. 12 évi fokozatos fejlesztőmunkával és gyakorlati kipróbálással született meg 1927-re az egységes magyar gyorsírás.

"A megemlékezés legyen tisztelet azok iránt, akiknek születési vagy halálozási évfordulójára 2004-ben emlékezünk!"

Jubilálnak

Darabos István (1899-1964) az egységes magyar gyorsírás egyik legkiválóbb elméleti szakembere. Előbb a közigazgatásban, majd a művelődés ügyben ismerte fel a gyorsírás hasznát, és harcolt, hogy méltó helyét elfoglalhassa.

Nemes Zoltán (1899-1959) az első egységessel író parlamenti gyorsíró, örökös gyorsíróbajnok. Írt tankönyvet, készített szóstatisztikát, a magyar nemzeti billentyűzet érdekében jelentős volt betűpár-statisztikája.

Szlabey Géza (1899-1965) élete teljesen összeforrt a gyorsírással tanárként, újságíróként, tanfolyamvezetőként a rádióban. Készített tankönyvet, rövidítésgyűjteményt. Részt vett egy kísérleti rendszer alkotásában is.

Téglás Géza (1883-1959) foglalkozása bíró, de egész életét végigkísérte a gyorsírás. Szerkesztette az Egyetemi Gyorsírót, a Gyorsírászati Lapokat, Az Írást. Fő érdeme gyorsírás-történeti munkássága, számos alapvető kutatási eredmény fűződik nevéhez.

Bálint Antal (1883-1964) pszichotechnikusként dolgozott különböző laboratóriumokban, de egész élete összefonódott a gyorsírással. Foglalkozott alapvető elméleti kérdésekkel, szerkesztett folyóiratot, szervezett gyorsírási kongresszusokat (1913, 1928). Fő elméleti műve: A gyorsírás alapvonásai.

Teöreök Aladár (1894-1917) fiatalon elhunyt kiváló tehetségű, nagy reményekre jogosító gyorsíró volt, aki Radnai egyszerű gyorsírásával megközelítette az 500 szótagos sebességet. Gyakorlati munkásságával segítette Radnai rendszerének tökéletesítését.