Hajdicsné Varga Katalin előadása a 44. Intersteno-kongresszuson

Anyanyelvi nevelés az írásban,

különös tekintettel a gyorsírás tanításában

Hölgyeim és Uraim!

Örülök, hogy Hannover után itt, Rómában is előadást tarthatok. Az eltelt időszakban befejeztem PhD-tanulmányaimat, doktori szigorlatot tettem, s elkészítettem disszertációmat, amelynek védésére ősszel kerül sor. Jelen előadásomban e munkámat mutatom be röviden.

A gyorsírás, amely a kommunikáció egy sajátos formája, speciális írásrendszere, a magyar nyelv sajátosságaihoz illeszkedik, ezért tanulása, tanításának folyamata széles körű anyanyelvi nevelést valósíthat meg. Az emberi kommunikációban betöltött hasznosságát bizonyítja, hogy a nyelvi megnyilatkozást rövid időn belül követi annak vizuális megjelenítése, azaz a gyorsírás a kommunikácót jelentős mértékben megkönnyítő és meggyorsító emberi tevékenység.

A témával körülbelül húsz éve kezdtem el foglalkozni. Kezdetben a helyesírási, nyelvművelési, később újabb és újabb nyelvi vonatkozásait kutattam, míg végül a legújabb nyelvészeti kutatások eredményeivel megismerkedve az anyanyelvi nevelés egészében folytattam vizsgálódásaimat.

A gyorsírás mint a nyelvtudományok része

A gyorsírás célja és feladata (a hagyományos meghatározásokon túl) az, hogy a) mint az írás általában, látási ingerek útján felfoghatóvá és bármikor reprodukálhatóvá teszi az elröppenő szót; b) mint az anyanyelv rendszerére épülő írásrendszer, megtanulási folyamatában és használatában is újra és újra nyelvi ismeretek szerzésére készteti az embert (a beszéd, majd az írás elsajátítása után), s ad ezáltal aktív nyelvi műveltséget; c) elsajátítása, alkalmazása hasznos, mert mentálisan fejleszt, és társadalmi kompetenciákat tökéletesít.

E funkciók más nyelvi környezetben, szűkebb értelmezésben már szerepeltek, de éppen ebbéli korlátaik miatt újbóli, az alkalmazott nyelvészettel és az anyanyelvi neveléssel kapcsolatos értelmezésüket elkerülhetetlennek tartom. Vállalkozásom nem előzmények nélküli, hiszen a magyar gyorsírás számos elméleti szakembere foglalkozott már a gyorsírás nyelvvel való kapcsolatával. A gyorsírási rendszeralkotók nyelvünk sajátosságainak figyelembevételével készítették el gyorsírásukat, majd nyelvészeti kutatások eredményeit felhasználva csiszolták, tökéletesítették azt. Kiemelkedő tudású gyorsírók nyelvstatisztikákkal szolgálták a gyorsírás továbbfejlesztését. Számos írás jelent meg gyakorló pedagógusok tollából a beszéd rögzítésében betöltött sajátos szerepéről, a magyar nyelv tantárggyal való koncentrációs lehetőségeiről. Legtöbb tanulmányozója a gyorsírás helyesírási vonatkozásairól szólt. Nyelvészeink közül Szépe György Nyelvészeti jegyzetek a beszédgyorsírásról című 1963-as cikkében - máig is érvényesen - újszerűen és tanulságosan világította meg a gyorsíró szerepét és munkáját, megállapítva, hogy "Mivel a gyorsírás speciális nyelvi (kommunikácós) tevékenység, talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a gyorsírástudomány a nyelvtudománynak része, ...". A gyorsírás hármas cél- és feladatrendszeréből részletesen arról szólok, hogyan csiszolhatók az anyanyelvi készségek, bővíthetők az anyanyelvi ismeretek, miként ad aktív nyelvi műveltséget.

A gyorsírás mint írásrendszer

A gyorsírás mint írásrendszer szervesen kapcsolódik be az írás fejlődésének, változásának vonulatába. Szokták műírásnak is nevezni, abban az értelemben, hogy más írásokhoz (Braille-írás, Morse-írás, titkosírások) hasonlóan valamilyen különleges, speciális feladatra készült. A piktográfiát, az ideográfiát, a szó- és szótagírást követő betűírás nem a világ dolgait jelöli, hanem azokat a hangsorokat, melyekkel a nyelv ezekre utal. A természetes írások megegyeznek abban, hogy hangírások (fonetikus vagy fonematikus írások), a szavakat hangzókra bontják, és minden hangot önálló betűvel jelölnek.

A gyorsírás a folyóírásnál rövidebb írás, a beszédet az elhangzással szinte egy időben rögzíti úgy, hogy rögtön térben áttekinthető információt ad. Írásképét tekintve kurzív rendszer, alapja a betűírás, sajátos "szóképekből" áll (benne a mássalhangzóknak önálló jele van, míg a magánhangzókat legnagyobbrészt csak közvetve, jelképesen, a mássalhangzójelek egymáshoz való viszonyával fejezi ki).

Gyorsírásos kommunikáció

A kommunikációs folyamat idejét és terét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a gyorsírásos kommunikáció többféleképpen valósul meg, a gyorsíró a kommunikációnak speciális résztvevője:

1. A beszélő adóként, a gyorsíró vevőként vesz részt a közlési folyamatban, mégpedig a beszélő és a hallgatóság vevőjeként rögzíti mindkét fél üzeneteit: a beszélő üzenetét a hallgatóságnak, illetve a hallgatóság reagálását az elhangzottakra. Ebben a helyzetben a gyorsíró ugyanabban a térben és időben működik passzív résztvevőként. Ilyen kommunikációs résztvevők például a parlamenti gyorsírók, akiknek azonban a beszédrögzítéssel nem zárul le a szerepük, hanem a következő helyzetben lévő kommunikációs résztvevőként is mindig szerepelniük kell.

2. A kommunikációs helyzet tartalmaz még egy résztvevőt, aki térben és időben nincs jelen, tehát a gyorsíró a beszélő (majd hallgató) és a hallgató (majd beszélő) üzeneteit rögzíti a későbbi vevők (olvasók) számára. E kommunikációban a gyorsíró vevőként azonos térben és időben szerepel, adóként azonban nem, hiszen az általa rögzített beszédek anyagát az olvasó később és máshol "veszi".

3. A gyorsíró különböző konferenciákon, előadásokon stb. s közreműködhet. Tevékenységének eredményeként nagymértékben csökkenthető az az idő, amelynek elteltével az elhangzott előadások stb. anyagát a szervezők kötetbe gyűjtve a beszélők és a hallgatók kezébe adhatják. Több gyorsírót feltételezve (akik váltásban jegyzik, majd legépelik az elhangzottakat) a kötetek kézbe adása akár a konferencia zárónapján is lehetségessé válik.

4. A kommunikációs helyzet aktív résztvevője lehet a beszélő és a hallgató mellett a gyorsíró is. Ilyenkor a beszélő vagy a hallgató kérésére a gyorsíró felidézi, felolvassa az elhangzottakat. Itt teljesedik ki, valósul meg a gyorsírásnak az a mérhetetlen előnye, amelyet Huszár Ágnes (személyes közlés) így fogalmaz meg: "A gyorsírás rögtön térben áttekinthető információt ad. Az időt térré alakítva: ami előbb volt az időben, az felül van a papíron." A gyorsíró csak belenéz a jegyzetébe, és azonnal képes rekonstruálni az elhangzott szöveget. Ezekben a kommunikációs helyzetekben nem pótolható a gyorsíró semmiféle géppel. A szövegnek a látás síkjáról a hallási síkra időveszteség nélkül áttranszformálására a hangrögzítés nem alkalmas, csak ha leírják, akkor meg időt veszítünk.

A magyar gyorsírási rendszerek a következő hangzójeleket alakították ki:

A rendszeralkotó neve	A rendszerben önálló jellel jelölt magánhangzók	A rendszerben önálló jellel jelölt mássalhangzók
Gáti István	a á e é i í o ó ö ő ú	b c cs/ts d f k gy h j k l ly m n ny p r s sz t ty v z zs
Borsos Márton	a e i o ö u ü	b d f g gy h k/q l m n ny p r s t v z x/sz ts/cs tz/sz
Fenyvessy Adolf	a á e é közép: e é, i í o ó ö ő u ú ü ű	b c cs d f g gy h j k l ly m n ny p r s sz t ty v z zs y w ph ch th x
Markovits Iván	a á e é i í o ó ö ú ü ű	b c cs d f g gy h j k l m n ny p r s sz t ty v z zs x
Nagy Sándor	a á e é i o ö u ü	b c cs d f g gy h j k l ly m n ny p q r s sz t ty v x z zs

A későbbiekben a magyar gyorsírást csiszolták, tökéletesítették, nagymértékű változtatásra már nem került sor. A minőségi változást hozók közül kiemelendő Fabro Henrik, aki korának nyelvészeti kutatásait figyelembe véve javított a rendszeren, újításai között a fonetikára, a szólásmódokra, ismétlődésekre, ellentétekre, a szöveg fogalomkörére, a társításra, a szöveg témájára alapozott. Radnai Béla kutatásokkal (például kronoszkópos kísérletek stb.) tette még tökéletesebbé, kiemelkedő szinten alkalmazhatóvá az élőbeszédek lejegyzésére.

Anyanyelvi nevelés a gyorsírás tanításában

A gyorsírás mindig a nyelv tudatos használata, tanításában a nyelvi képességek fejleszthetők. Erről tanúskodnak a gyorsírástanítás százéves történetének tanítási dokumentumai is, közöttük az utolsó évtizedek közgazdasági szakközépiskolai, illetve gépíró- és gyorsíró-szakiskolai tantervek, amelyekben társadalmi és szakmai követelményként az anyanyelvi kulturáltság növelése, az anyanyelv alapos ismerete, a helyesírási ismeretek biztos teljesítése szerepel.

A gyorsírás tanulásában - a folyamatnak megfelelően - három szakaszban valósul meg az anyanyelvi nevelés, az anyanyelvi kompetenciák érvényesülése és tudatosulása.

1. A jelek és jelölési módok (a jegyzetelő gyorsírás) tanulásakor szilárdulnak és bővülnek az általános iskolában megtanult grammatikai ismeretek.

2. A rövidítések alkotásakor a beszéd gyorsírással való jegyzésekor, a gyorsirat elolvasásáig, azaz az elhangzott beszéd reprodukálásáig tartó szakaszban, amelyben megtanulja kihasználni a lineáris kontextusból adódó mikrokorrekciót, a gyakori szavak előfordulási valószínűségét, a ritkább szavak nagyobb hírértékét stb. Az így megtanult állandó és állandósult rövidítések szolgálnak a későbbiekben mintájául a gyorsíró úgynevezett szabad rövidítéseinek, amelyeket a szöveg adta összefüggésekben rejlő lehetőségekre támaszkodva és a beszédsebesség mértéke szerint maga választ meg szabadon (milyen mértékű lesz a rövidítése, azaz az elhangzottaknak mely elemeit hagyja jelöletlenül). Ennek nagy pedagógiai értéke is van, értelmes munkára szoktatja a tanulót, megtanulja az értelmi összefüggéseket, szókapcsolatokat felismerni, szerepüket a beszédben figyelemmel kísérni, elkülöníteni az értelmileg fontosat a lényegtelentől, az új gondolatot az ismétlődőtől, megállapítani az előzményből a következőket, gyarapítja a szókincsét, fejleszti a stílusérzékét. Ezek közül csak néhányat sorolunk fel: a) toldalékrövidítések, b) igekötős szavak rövidítései, c) az alárendelő összetett szavakból és c) a mellérendelő összetett szavakból adódó rövidítési lehetőségek, d) az asszociatív kapcsolaton alapuló rövidítések: állandó szókapcsolatok, szólások, szállóigék, közmondások, ismert idézetek, könyvcímek, e) ismétlődő, ellentétes fogalmak el- és kihagyási lehetőségei, f) az összetett mondatok kötőszavainak kihagyási lehetőségei stb. Természetesen a gyorsíró akkor érhet el optimális rövidséget, ha állandóan feszült figyelemmel ír, az értelmi összefüggéseket minden pillanatban fel tudja mérni, és a legmegfelelőbbet tudja kiválasztani. Minden alkalommal külön-külön mérlegelnie kell, hogy kihagyható-e valamilyen elem úgy, hogy a visszaolvasáskor a szöveghűség ne csorbuljon.

3. A szövegértés, az írásbeli közlési képesség fejlesztése a jegyzőkönyvvezetésre való felkészítés szakaszában folyik. A tanulóknak fel kell ismerniük a mondanivaló lényegét, és képesnek kell lenniük azt hitelesen, de tömörebben megfogalmazni. Lényegkiemelő tevékenysége tömörítés és szabad kivonatolás lehet, mindkettőben a tartalmi hűség, a helyes magyarság, a lényegtelen részek elhagyása egyaránt fontos. A gyorsíró "szövegfésülési" tevékenységével az élőbeszéd pongyolaságait hozza helyre (rossz szórend, felesleges szavak, pontatlan kifejezések stb.), amelyek az írásművet érthetetlenné, zavarossá tennék.

Nyelvi és beszédfejlesztés

A gyorsírástanítás egyes szakaszaiban megvalósítható anyanyelvi nevelésről összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy tanulásának egész folyamatában elsősorban az íráshoz szükséges nyelvi kompetenciák fejlesztésére kerül sor, de természetesen minden lehetőséget kihasználunk a beszédfejlesztésre is. A következőkben felsoroljuk (a teljesség igénye nélkül) a leglényegesebb fejlesztési területeket és tevékenységeket.

a) A gyorsírás tanulása és használata szorosan összekapcsolódik a helyesírás tanításával. Tárgyunk tanításával - amely a nyelvi rendszer teljességének bemutatására alkalmas és arra törekszik is - a helyesírás rendszerét is újra megláttatjuk.

b) A helyes ejtést az egyik helyesírási alapelv (a fonetikus elv) érvényesítési érdekében (is) tanítjuk, gyakoroltatjuk.

c) Mivel az áttétel készítése mindennapos tevékenység, ezért állandó a helyesírási hibák javítása, a helyesírási önkorrekció, a helyesírási szótár és szabályzat kezelése.

d) A szövegalkotás keretében a használatban lévő tankönyvek ismeretanyagából következően a közéleti-hivatalos stílus normáit tudatosítjuk elsősorban, számos írásbeli műfajával foglalkozunk; szóbeli műfajai közül (főképpen gyorsírásos lejegyzése révén) a hozzászólással, a felszólalással, az előadással.

e) A szövegfeldolgozás keretében (diktátum sztenografálása, áttétele) természetesen más műfajok jellegzetességeinek megbeszélésére is számos alkalom kínálkozik. Ennek köre és eredményessége a tanulást segítő személy sokoldalú tevékenységén alapul elsősorban.

f) A grammatikai ismeretek fejlesztése a folyamat egészének feladata, az egyes részterületek a tanulás kezdeti szakaszában egymás után, majd a rövidítéstanulási szakaszban már szintetizáltan érvényesülnek. A frazeológiával is részletesen foglalkozunk.

g) A szerkesztésre vonatkozó ismeretek gyakorlása, a nyelvhelyességi normák és a szövegkoherenciára vonatkozó szabályok tudatosítása, gyakorlása a kivonatolás elsajátításában, gyakorlásában valósul meg. g) A rövidítéstan, a szövegfeldolgozás és a kivonatolás folyamatában foglalkozunk a szöveg mikro- és makroszerkezetével, a koherencia grammatikai és jelentéstani mutatóival.

h) Az olvasás folyamatos tevékenységünk, minden gyorsiratot, sztenografálandó szöveget elolvasunk, olvasunk a gyorsírásról szakmai szövegeket (szakszavak, szakkifejezések értelmezése stb.).

i) A szövegstilisztikából az alakzatok a gyorsírásban nagy szerepet kapnak a sztenografálásban szó szerinti jegyzésben, a kivonatolásban, a rövidítések elolvasásában az eredeti szöveg visszaállításakor.

j) Kiselőadások hangzanak el, amelyekkel a szakszavakat, szakkifejezéseket tudatosítjuk.

k) A szövegértés fejlesztésének lehetőségei a gyorsírás tanulásának egész folyamatában jelen vannak.

Tanítási szempontok

Középiskolai tanári tapasztalatok alapján nyilvánvalóvá vált számunkra már a nyolcvanas években, hogy a fejlett modern technika (számítógépek) világában a gyorsírás háttérbe fog szorulni, ha csak szakmaként tanítjuk tovább. Ezért vizsgáltuk, milyen lehetőségek állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy a gyorsírás valódi értékeit felfedeztessük minden tanulóval (a mechanikus tanulást, gyakorlást háttérbe kellett szorítani). Egy kutatást végeztem saját tanítványaim körében és két kontrollcsoportban, mely azzal az eredménnyel zárult, hogy csak kellően motivált, folyamatos és tudatos szakmai elméleti felkészítés, valamint az anyanyelvi képességeket tervszerűen fejlesztő gyorsírástanításnak van létjogosultsága. Az első mérés eredményei nem mutattak derűs képet sem a tanulók gyorsírás-elméleti ismereteiről, sem a nyelv és a gyorsírás kapcsolatának szoros kapcsolatáról.

Bár a csoportok közötti különbségek munkám hatékonyságát tükrözték, mégsem voltam elégedett, jobb megoldásokat, a továbblépés útjait, módszereit kerestem. A hiányosságok megszüntetésére a gyorsírási és nyelvi tudnivalók tervszerű ismétlését, az egyéni foglalkoztatást, sokszínű gyakorlatok alkalmazását terveztem és valósítottam meg; csoportom magyartanáraként további motiválásként a magyarórákon rendszeresen használtattam a gyorsírást vázlatírásra, lényegkiemelési feladatokra, sikerült egészséges versenyszellemet kialakítani stb. A megismételt mérésben ezek hatására körülbelül 20%-os javulás következett be, míg a kontrollcsoport eredményei kismértékben romlottak.

Törekvés a sokoldalúságra

A gyorsírást nem mechanikus jellegű használatra kell megtanítanunk, hanem úgy, hogy a tanulók kompetenciáik szélesítésére használhassák. Ezt a váltást követeli meg a gyorsírást napjainkban is használók (például titkárnők) munkakörének, feladatainak változása, hogy nem végrehajtók többé, hanem önálló feladatokat ellátó munkatársak. Ahhoz, hogy az új célnak megfeleljünk, munkatársakat neveljünk, más módszerekre, eszközökre van szükségünk. A tanulókkal azt kell tudatosítani, hogy a gyorsírás nem csupán egy tantárgy, amit meg kell tanulni, hanem olyan ismeret, képesség, amelyet később az élet sok területén hasznosítani tudnak, és legfőbb törekvésünk (diáké-tanáré egyaránt) az lesz, hogy a gyorsírás által is a nyelvi ismereteik bővüljenek, nyelvhasználatuk fejlődjön.

A kísérleti tanításban a gyorsírási ismeretek elsajátításának folyamatát két időszakra oszthatjuk, az elsőben (jelölések, jelölési módok, rövidítési módok, rövidítések tanítása) elsősorban az írástechnika elsajátítása és fejlesztése során a grammatikai ismeretek és a helyesírás dominálnak; a másodikban a gyorsírási ismeretekről a hangsúly áttevődik, fő tevékenységforma a szöveggel való foglalkozás lesz. A gyorsírási diktátum szövege a gyorsírási készség fejlesztésén túl arra is szolgál, hogy gyakoroltatja az írásbeli szövegalkotást úgy, hogy a tanulók megfigyelik az üzenet célját, a mondanivaló kidolgozását, a kapcsolódó tartalmakat, a struktúrába rendezést, a megfelelő nyelvi-logikai szerkezetek hozzárendelését. Így fogalomelsajátítás és a szövegalkotási képesség fejlődése párhuzamosan, egymást erősítve történhet meg.

A következő szempontokat tervezzük a tanítási folyamatban megvalósítani.

a) Minden órán történjen meg a nyelvi ismeretek tudatosítása.

b) Az osztályozás nélküli időszakban a szaktanár vezessen naplót a tanulók tudásának fejlődéséről, a javítandó hibákról, elméleti ismereteik hiányosságairól, ezek pótlásának módszereiről, gyorsírási tudásuk gyengeségeiről, de erősségeiről is.

c) Az osztályozás szempontjai között szerepeljen: mennyire tudja hasznosítani a tanuló saját tevékenységében a gyorsírást, tud-e, jegyzetel-e vele más alkalmakkor is, mennyire eredményesen használja nem gyorsírásórai helyzetekben.

d) Az előzőekből következően érjük el, hogy más szakos kollégák együttműködjenek velünk, engedjék meg, hogy a tanulók az ő óráikon is jegyzetelhessenek gyorsírással.

e) A tanulók tudásszintjének megfelelő egyéni, differenciált foglalkoztatást helyezzük előtérbe, amelynek hatékonyságát minden eszközzel, módszerrel biztosítjuk: magnó, írásvetítő, rádió, tévé rendszeres használata, a tanulók egyéni haladási ütemének megtervezése, differenciált feladatokkal való segítése stb.

f) Minden órán előre megtervezett és elkészített (tehát időtakarékos) szemléltetés legyen.

g) A házi feladatok minőségi ellenőrzésén legyen a hangsúly (írásvetítőről való javítás, egy-egy részfeladat felolvastatása stb.).

h) A versenyekben rejlő motivációs lehetőség (háziverseny, tanár és diákok versenye stb.).

i) Kiemelt figyelmet kell fordítani a szövegértési és szövegalkotási feladatok egyenrangúságára, sőt, ezek keretében valósítsuk meg a helyesírási készség fejlesztését.

j) Lexikonok, szabályzatok, szótárak, kézikönyvek, nyelvészeti kiadványok rendszeres használata (ezeket a tanteremben mindig találják meg).

k) A szóbeli kommunikációs képességek folyamatos fejlesztése (kiselőadások tartása stb.).

l) A tanulók ismereteit a világról, a hazánkban folyó eseményekről szélesítsük azzal is, hogy házi feladatuk egy részében rádióban vagy tévében elhangzó élőbeszédet sztenografáljanak; tanórán is rendszeresen biztosítsunk erre alkalmat.

m) A fentiek figyelembevételével készítjük el a tanmenetet.

n) A részletes óravázlat írása kötelező.

Hipotézisünk szerint a gyorsírási szövegfeldolgozás, a gyorsírás tanulási folyamatában végzett szövegértési és szövegalkotási feladatok, gyakorlatok hatékony tanulási eszköznek bizonyulnak az anyanyelvi nevelési feladatokra is, ha a tanár tudatos, tervszerű tevékenységgel fejleszti a tanulók írásbeli képességeit. Ha az írástechnika, a helyesírás, a mondatok nyelvtani helyessége, a stilisztikai kérdések, a műfaji jellemzők, a szókincsfejlesztés, a szöveg strukturálása, a tartalom kidolgozása egyaránt hangsúlyos helyet kapnak, akkor egyszerre fejleszthetők, azaz a tanulók szövegalkotása diskurzustervezési (tartalom, szerkesztés, stílus) és szövegszerkesztési (nyelvhelyesség, helyesírás, külalak) szempontjából is fejlődik a gyorsírás tanulásának folyamatában is.

Összegzés

Abból indultam ki, hogy a gyorsírás speciális nyelvi (kommunikációs) tevékenység, ezért - mivel a magyar nyelv sajátosságaihoz illeszkedik - tanítása az anyanyelvi nevelésben jelentős szerepet tölthet be. Olyan folyamatként értelmezendő tevékenység, amelyben az egyénnek mozgósítania kell a saját képességeiről, ismereteiről, motívumairól bírt tudásán túl a nyelvről és a kommunikációról való tudását is. Úgy is mondhatjuk, hogy mind a kognitív folyamatok, mind a kommunikáció esetében explicit szabályrendszert kell adott helyzetben alkalmaznia a gyorsírásban, és ez a tudatosság transzferálható a nyelvi feladatok megoldására és megoldásával is.

A hazai gyakorlatban a gyorsírás tanítása csak a nyelvi képesség néhány összetevőjére hat közvetlenül, s a fejlesztés elsősorban a grammatikai szabályok tudatosításán, szilárdításán keresztül a helyesírási képességekre épül. Az eddigi kutatások a gyorsírás és a nyelv kapcsolatát vizsgálták, ezért volt szükséges bemutatni a gyorsírás elsajátításában, használatában lezajló anyanyelvi fejlesztőmunkát és annak hatékonyságát. A jelek, jelölési elvek, rövidítések, rövidítési elvek, a szövegértés és a szövegalkotás fejlesztési lehetőségeinek felvonultatásában arról kapunk bizonyságot, hogy a gyorsírási képesség működése közben a nyelvtudás különböző képességeit kell mozgósítania a gyorsírónak. A gyorsíró nyelvi tudását a tanulási és alkalmazási folyamat minden kontextusában bővíti, illetve különböző szintek és regiszterek ismeretét hasznosítja. Ezért követünk el hanyagságot, ha nem tekintjük egyenrangúnak a gyorsírás anyanyelvi képességeket fejlesztő szerepét.

Az elméleti háttér után a mérési eredmények is alátámasztják, hogy új szemléletű gyorsírástanításra van szükség. A gyorsírási szakértelmet és a nyelvi kompetenciát egyenrangúként kell kezelni; a minőségi tudásnak, azaz a gyorsírási tudás alkalmazhatóságának kell érvényesülnie. E komplex folyamatban a gyorsírást tanító nyelvész, gyorsíró, anyanyelvi nevelő lesz egy személyben, így nemcsak szaktudást alapoz meg, hanem készségeket és képességeket fejleszt ki és kompetenciákká szervez, majd pedig műveltséget közvetít.

A gyorsírástudás tehát az iskolán kívül is megmarad, s az egyén életében a bővülő műveltség megszerzésének eszköze is lehet.

Köszönöm a figyelmüket!

Š Copyright MAGYGOSZ 2002 - 2004 — magygosz@axelero.hu
Design & HTML: Schmidi (zschmidt@freemail.hu) | Tartalom: gyne (gyetvai@axelero.hu)