Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Fórum |

Piros szőnyeg, díszegyenruhás katonák, zászló...
Soha rosszabb ébredést!

A Magyar Köztársaság elnöke Lestár Évának, a Magyar Országgyűlés Hivatala Főtitkársága Gyorsíró Iroda vezető főtanácsosának a Magyar Országgyűlésben végzett több mint tízéves kiváló gyorsírói tevékenységéért, valamint a gyorsíró-világbajnoki cím háromszori elnyeréséért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta. - A kitüntetettel Benkő Lázár beszélgetett.

- Feltűznéd egy fotó kedvéért?
- Ebben a szerelésben? Azt mondtad korábban, hogy csak a kitüntetést szeretnéd lencsevégre kapni.
- Majd megírom, hogy csak hosszas rábeszélésemre tűzted föl, meg hogy az augusztus végi kánikulában készült az interjú. Egyébként a pólón is jól mutat.
- Illetlen is, meg szabálytalan is lesz, mert a protokoll szerint csak állami ünnepen hordhatom. Tartozik hozzá egy kis jelvény, azt mindig kitűzhetem, ha akarom.

- Honnan tudtad meg, mi vár rád? Kaptál egy levelet, hogy szíveskedj befáradni a Parlamentbe, átvenni a lovagkeresztet?
- Csak az utolsó pillanatban értesültem róla. Utólag visszagondolva furcsa volt, hogy Anikó az augusztus 20-át megelőző héten megkérdezte, ha Kecskemétre megy valamilyen levelem, megkapom-e a postámat. Ez azért érdekes, mert már másfél éve elköltöztem Kecskemétről, és nem értettem, miért pont most jut eszébe a postám miatt aggódni. Megnyugtattam, hogy ha a pesti címemre jön levél, akkor sem kapom meg időben, mert jó, ha egy hónapban egyszer megnézem a postaládám. Ennyiben maradtunk. Végül is telefonon kaptam értesítést a kitüntetésátadásról, a Köztársasági Elnöki Hivatalból hívtak fel. Álmomból ébresztett a telefoncsörgés - előtte két napon át reggeltől késő éjszakáig dolgoztam a Medgyessy-bizottságban. Soha rosszabb ébredést! Hihetetlennek tűnt, hogy állami kitüntetést kapok.

- Hogyan zajlott a ceremónia?
- Maga a kitüntetésátadás külsőségeiben is nagyon szép. Piros szőnyeg, díszegyenruhás katonák, zászló, Himnusz, Szózat, minden, ami az ünnepélyes hangulatot fokozhatja. A kitüntetést a köztársasági elnök adta át, a mellette álló miniszterelnök és az Országgyűlés elnöke is gratulált minden kitüntetettnek. Igazán felemelő érzés, nagyon boldog voltam. Tanulás mellett nehéz helytállni a parlamentben is, emellett még készülni a versenyekre, viselni az ezekkel járó túlfeszített tempót.

- Munkád és eredményeid méltó elismerése. Volt fiesta utána?
- A párommal és édesanyámmal egy kis étteremben, vacsora mellett ünnepeltünk. - A párommal és édesanyámmal egy kis étteremben, vacsora mellett ünnepeltünk.
- Néha mázsás jogi szakirodalom húzza a válladat, amikor a Parlamentbe érkezel. Bírod? - mármint a súlyt meg a tanulást.
- Az ELTE jogi karának IV. éves levelezős hallgatója vagyok. Minden évben azt várom, hogy talán könnyebb lesz, de mindig csalatkozom. Idén is négy szigorlatom lesz, abból kettő - a pénzügyi jog és a polgári perjog - buktató tárgyak, ráadásul ezek nem is igazán tartoznak az érdeklődési körömbe, nem beszélve a társasági jogról, amit kifejezetten utálok. Nem tudok év közben előre tanulni. Sajnos előfordul, hogy a tankönyvet a vizsgaidőszakban szerzem be. El lehet képzelni, milyen öt hét alatt kilenc tárgyból vizsgázni! De vigasztal, hogy a felén már túl vagyok. Egy biztos: ha elvégzem, csőre töltött fegyverrel sem lehet bekergetni iskolapadba - mondom ezt minden vizsgaidőszak végén. Majd, amikor már kipihentem magam: persze, mit ér egy jogász szakvizsga nélkül, persze szeretnék egyszer megtanulni olaszul, mert nagyon tetszik; az angol kevésbé, de ha már nekirugaszkodtam pár évvel ezelőtt, mégis be kellene fejezni. Az egyetem miatt hagytam abba, egyszerűen nem bírtam annyit vállalni. Majd meglátom.
- Jó színed van. Legalább a nyáron kipihented magad.
- Nyár? Munka. Itt két parlamenti bizottság is folyamatosan ülésezett. Otthon, Mátraszőlősön meg építkezünk. De azért nem panaszkodom. Az építkezésben sok örömöm találom, nagyon jó látni, ahogy alakul a ház, szépül a kert, tervezem a berendezést. És voltunk kicsit nyaralni is. Három napra elmentünk Gáborral, a párommal motorozni, Ausztriában és Olaszországban jártunk, napi 600 kilométert utaztunk. Szeretek vele motorozni, csodás tájakat látunk, és a természet közelségét sokkal jobban adja a motor, mint az autó - nem beszélve a száguldás élményéről. Majd egy hétig nyaraltunk Horvátországban.
- A párod Juhász Gábor, az MSZP frakcióvezető-helyettese.
- Jól megértjük egymást. Igen, ő mint képviselő dolgozik a parlamentben. Napközben mégis ritkán látjuk egymást; legfeljebb akkor, amikor a plenáris ülésen írom a turnusomat, de akkor meg nem őt nézem, hanem a füzetemet. Az persze furcsa, ha éppen nekem kell írni az ő beszédét - de ez eddig ritkán fordult elő.
- Apropó, mondod, hogy tetszik az olasz nyelv. Irreális ugyan, hogy jövő nyárig megtanulod, de arra azért felkészülhetnél, hogy a római világbajnokság eredményhirdetésén olaszul fogadd a gratulációkat.
- Elsősorban arra szeretnék felkészülni, hogy jól szerepeljek a versenyen. Egy kívülálló sajnos el sem tudja képzelni, mennyi lemondás, munka és gyötrődés előzi meg a világversenyeket. És, mint legutóbb Hannoverben is bebizonyosodott, az ellenfelek egyre erősebbek és elszántabbak. Jó lenne, ha megírnád: annak, hogy háromszor sikerült, nem természetes következménye a külvilág túlzott várakozása, hogy miért ne sikerülne negyedszer is.
- Megírom. De ez afféle keresztje minden sikeres embernek, amit el kell viselni, ha tetszik, ha nem. A másik keresztet pedig, az igazit, ami csak keveseknek adatik meg, viseld egészséggel! A lap olvasói nevében is gratulálok a kitüntetéshez!
A cikk a SzóVilág 2002. októberi számában jelent meg.