Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Fórum |

Lipcsei desszert
A versenyzők egy-egy verseny előtt általában nem kevés dolog miatt aggódnak. Így voltam ezzel én is az idei lipcsei gyorsíróverseny előtt. Autóval utaztam ki. Nehogy elromoljon az autó! - Nem romlott el. Jaj, nehogy eltévedjünk! Vagy ha mégis, akkor ne olyan helyen, ahol nem lehet visszafordulni. - Ehhez képest "csak" háromszor tévedtünk el, bár szerencsére minden alkalommal sikerült megtalálnunk a helyes utat.
Ne legyen nehéz a szöveg - nem volt nehéz. Könnyű, jól rövidíthető szöveg volt, hogy úgy mondjam, jóindulatú. Nehogy elszúrjak valamit. - A B rész utolsó egy-két perce nagyon csúnyára sikerült. Na, gondoltam, ha már így kihívtam a sorsot magam ellen, akkor úgy kell leírnom az A-t, hogy mindenképpen át tudjam tenni. Elég rettenetes volt, hogy 5 perc alatt kétszer is kellett lapoznom, de ha összeszorítom az írást, az nagyon lelassít. A nagy lendület nagy teret kíván, ennyi év után már nem küzdök a szépségdíjas sztenogramért. Inkább beindítottam a rakétát... Nehogy valami gond legyen a laptoppal vagy a nyomtatóval! - Nagy gond nem volt: amikor a nyomtatót csatlakoztattam a laptophoz, a gép elvesztette a kapcsolatot az egérrel, ezért nem tudtam elindítani a nyomtatást. Akkor hát következett a szétszerelés, majd az újbóli összerakás - és hurrá, sikerült! Na, ezt megúsztam! Innentől kezdve már nem aggódtam semmiért. Hiszen ami emberileg megtehető, azt mind megtettem!
A vacsorával egybekötött eredményhirdetés a város második legrégebbi kávéházában, a belvárosi Coffe Baumban zajlott. Ez egy rendkívül barátságos hely, a hangulat pedig családias volt. Az izgalom a tetőfokára hágott, mert előbb volt a vacsora, aztán az eredményhirdetés. Persze azért nem voltunk annyira idegesek, hogy ne tudtunk volna enni! Nekem a desszert tetszett és ízlett a legjobban; igazi különlegességet kaptunk. Volt benne minden: fagyi, öntet, sült szilvás gombóc, gyümölcs, gyönyörű szép díszítés Le is fényképeztem.
Vacsora után végre megtudhattuk, hogy ki mit követett el. Számomra ez a mostani harmadik helyezés különösen értékes, mert rendkívül szoros volt a verseny. Életem eddigi legjobb áttételét készítettem, de szükség is volt rá, mert a nemzetközi mezőny nagyon felerősödött. Az első helyezett Gremmer mindössze 17, az őt követő Kehrer pedig 21 hibával dolgozott!
Lipcse egyébként az egyik kedvenc városom. Nagyon gyors ütemben fejlődik, szépül. Igazi felpezsdülő élet van benne. Bármerre jártunk, szinte mindenütt építkezésekbe botlottunk; igyekeznek új ruhába bújtatni az utcákat, tereket. Ahol nem dolgoznak, ott viszont mindenhol rend és tisztaság veszi körül a járókelőt. Így van ez a villamosokon is, nagyon kulturált a tömegközlekedés. Bár ezzel nem volt túl nagy szerencsém, mert egyszer nem találtam a jegyem, amikor jött az ellenőr - meg is büntetett -, vagyis azt hittem, a szállodában felejtettem, ezért nem is nagyon kerestem. Később mégis csak megtaláltam a táskámban, úgyhogy duplán bosszankodhattam. De ez már a múlté.
Végül egy rövid részlet a Fővárosi Közgyűlés egészségügyi bizottsága 2006. április 13-i ülésének szó szerinti jegyzőkönyvéből: "HARDI RÓBERT, a bizottság elnöke: A mai napirendi vita előtt engedtessék meg nekem, hogy egy nagyon rövid köszöntőt mondjak, egy kedves kötelességemnek eleget tegyek. Ferenc Zsuzsa gyorsíró munkatársunk, aki a bizottság munkájában aktívan részt vesz, a lipcsei nemzetközi gyorsíróversenyen harmadik helyezést ért el. Ez úton szeretnék neki gratulálni. Így mindenki azzal a tudattal ülhet itt, hogy amit mond, azt egy igen szakavatott szakember veti papírra. Gratulálunk! (Egy csokor virágot ad át Ferenc Zsuzsának. - Taps.)"