Oktatóprogram a szaktanár által irányított tanórán

Az oktatóprogramok tanítási órán való alkalmazásától sokan idegenkednek. Ennek egyik oka lehet a tanítás-módszertani ismeretek hiánya (a tanárképzésben régen ez nem volt tananyag, hiszen akkor még oktatóprogramok sem voltak). Ok lehet még az oktatóprogramok felületes ismerete, a tapasztalatok hiánya, illetve rossz tapasztalat valamely régi oktatóprogrammal. Közrejátszik még a tanári állás elvesztésétől való félelem, mondván, ha oktatóprogramot vesz az iskola, akkor fölösleges lesz a szaktanár.

A saját és az oktatóprogramot alkalmazó kollégák tapasztalatai cáfolják ez utóbbi feltételezést. Más szakos tanár ugyanis nemigen tudja, miért fontos tanulás közben pl. a helyes test- és kéztartás, az ütemes írás stb. Nem veszi észre, mik a tanuló típushibái, és nem tudja, hogyan kell azokat korrigálni, nem tud ehhez megfelelő feladatsort összeállítani. Nem tudja, hogy a betűtanítás befejezése után milyen módon kell tovább haladni, milyen módon kell a levelezést, irodai ismereteket és a többi anyagrészt megtanítani. A tárgyi-módszertani ismeretekre tehát továbbra is feltétlenül szükség lesz. Annál is inkább, mivel a csökkentett óraszámokban széles körű ismereteket kell elsajátíttatni, és ez csak a hatékonyság növelése révén lehetséges.

Ma már több oktatóprogram segítheti a gépírástanulást. Az elmúlt években megjelent oktatóprogramok alkalmazásakor leszűrhetők voltak a tapasztalatok: melyek azok a funkciók, amelyek hasznosak az oktatásban, és melyek azok, amelyek feleslegesek, hibás elgondolások vagy zavarólag hatnak. Az iskolai, tanórai célú felhasználásra az alábbi szempontoknak kell megfelelni:

• A tananyag felépítésének, a betűk ütemezésének, a gyakorlóanyag összeállításának módszertanilag megfelelőnek kell lennie.
• A rendelkezésre álló tanítási órákban végigírható legyen.
• Egyszerű legyen a használata.
• A tanár által készített feladatokat is könnyen be lehessen építeni a gyakorlóanyagba, illetve bármikor lehetősége legyen egy általa összeállított gyakorlósort megíratni.
• Legyen lehetőség egy-egy bekezdés vagy egy-egy tananyagrész kihagyására (pl. azért, mert a tanuló azt órán kívül már begyakorolta). A lehetőség viszont feltétlenül járjon együtt azzal, hogy ez a tény a tanár számára utólag látható, ellenőrizhető legyen.
• Legyen lehetőség a tanórai munka összefüggő értékelésére (órai munka leütés- és hibaszáma, osztályzata).
• A tanárnak legyen lehetősége a hálózatban dolgozók ellenőrzésére anélkül, hogy munkájukban megállítaná őket. Az ellenőrzést a tanóra alatt, végén és utólag is bármikor el lehessen végezni.
• A javítóbillentyűk használata legyen letiltva a mozdulatok pontos beidegződése érdekében.
• A javítás minél pontosabb legyen, a program ne a hibás leütéseket számolja, hanem a gépírásban elfogadott hibás szavak számát.
• A javítás a bekezdés megírása után történjék. Helytelen, ha a hibás leütésnél a gépelőnek fel kell néznie a monitorra a továbbhaladás érdekében, mert megszakad a vakírás folyamata.
• A diák egy-egy rosszul sikerült bekezdés újraírásával javíthassa eredményeit, hiszen az a cél, hogy jól megtanulja a vakírást, és közben minél több sikerélménye legyen.
• A javított munkából a tanár ne csak hibastatisztikát lásson, hanem azt is, hogy azok miből adódtak. Így lesz lehetősége a típushibák észrevételére, majd megfelelő gyakorlatok összeállításával ezek korrigálására.
• A nyomtatásra többféle módon legyen lehetőség: egy adott órai munka, egy adott lecke, vagy csupán egy tízperces másolás is nyomtatható legyen. A takarékosság érdekében általában lehetőleg ne legyen szükség a nyomtatásra.
• Legyen lehetőség időnként a közös munkára (hangos betűzéssel lehessen írni közösen egy adott bekezdést, ha a tanár ezt célszerűnek tartja, pl. a nagybetűk tanulásakor).
• Jó, ha van szoftveres lehetőség arra, hogy írás közben a monitoron ne látszódjanak a leírt betűk, igazi "vakírással" lehessen gyakorolni. (ne a monitor ki-be kapcsolásával, a fényerő lecsökkentésével vagy egyéb állítási lehetőséggel kelljen ezt megtenni).
• Jó, ha lehetséges az eredmények átvitele egyik gépről a másikra (egyrészt hálózaton belül, másrészt otthoni pluszgyakorlás esetén).
• Az esetleges hangjelzés ne zavarja a többi tanuló munkáját.
• Ne legyen túl nagy a szoftver hardverigénye, mert ez az iskolák többségében gondot okozna.
• Korszerű operációs rendszerben működjék, amelyben a tanulók egyéb órákon is dolgoznak.

A fenti szempontokat szem előtt tartva fejlesztettük ki oktatóprogramjainkat, melyeket elsősorban a szaktanár által irányított tanórai alkalmazásra fejlesztettünk ki, de otthoni egyéni tanulásra is megfelelnek. Három oktatóprogramunk jelent meg, tulajdonképpen csak a feldolgozott tananyagban van köztük különbség. A WinOkt a világbanki képzésben használt Gépírás tankönyvre (KGD 1201), az ABC Gépírásoktató az Információkezelés I. a 9-10. osztály számára c. tankönyvre épül (B+V Lap- és Könyvkiadó Kft.), az ASD pedig az általam összeállított tananyagra.

Mire ügyeljünk az ASD, ABC és WinOkt oktatóprogrammal való tanítás során?

• Az első teendő - akár oktatóprogrammal, akár hagyományos módon tanítunk - a megtanulandó ismeretek fontosságának, praktikusságának megértetése. Fel kell hívni a diákok figyelmét arra, hogy a munkakörök túlnyomó többségében és a magánéletben is szükség lesz a számítógépes ismeretek gyors és hatékony alkalmazására, a gyors adatbevitelre. A motiváció nagyon fontos eszköz az eredményesség és céljaink elérése érdekében.
• A gépírásoktató programmal történő tanulás is akkor a leghatékonyabb, ha azt szaktanár tanítja. A program megírásakor eleve ebből indultunk ki, ezért a program viszonylag kevés módszertani tanácsot ad a felhasználónak. A szaktanár feladata, hogy figyelemmel kísérje a tanulók munkáját, és segítsen, magyarázzon. Ebből következően a haladást nem lassítja sok, programból vezérelt magyarázat, figyelmeztetés.
• A program úgy van megírva, hogy a legoptimálisabb gyakorlási módot javasolja a felhasználónak, de viszonylag alacsonyra van beállítva az a hibahatár és sebességszint, amelynél a program engedélyezi a továbbhaladást. (A követelményszint alacsonyra állítására azért van szükség, mert a tanulók egy részének csak minimális óra áll rendelkezésére a tízujjas vakírás elsajátítására.) A szaktanár - céljainak és a rendelkezésére álló óraszámnak megfelelően - eltérhet ezektől a követelményektől.
• Programjaink segítségével - a jól felépített tananyagnak is köszönhetően - a tanulók többségének kb. 40-45 tanórára van szüksége a betűk és számok, írásjelek megtanulására. (A 17-20. leckékre, a számok és írásjelek tanítására csak 1-1 órát fordítok 9. évfolyamon, hogy minél hamarabb elkezdhessük a folyamatos szövegek másolását.) Így megvalósíthatók a kerettantervben kitűzött célok, feladatok.
• A tanmenetben ki kell tűzni a minimumot, hogy az egyes hónapok végéig mely leckéket kell mindenkinek elsajátítani, milyen sebességet kell elérni. Aki ezt nem éri el, pluszban kell gyakorolnia, hogy behozza a lemaradást. (Ez más tantárgynál is így van.) Egyes tanulók így nem maradnak le túlságosan a többséghez képest. Ennek pl. a számonkérésnél van jelentősége, no meg annál, hogy a tanuló be tudja-e fejezni a tanév végére a kitűzött feladatokat.
• Az órai munkákra adott osztályzatnál a feltételeket előre kell közölni (pl. bizonyos leütésszám elérése esetén kapják csak meg a jegyet).
• Havonta íratni kell egy felmérőt kötelező beadásra, hogy reális osztályzatot kapjunk. (Az önként beadott, sikerült órai munkák az átlagot javíthatják.)
• A tanulók jutalomnak tekintik, ha kinyomtatva hazavihetik jól sikerült órai munkájukat.
• Javasolt a tanulókkal füzetben vezettetni, hogy a tanórán hány leütést írtak, hány hibájuk volt és milyen az osztályzatuk. Így jobban látják, milyen az átlagos teljesítményük, min célszerű javítani.

A tananyag haladási ütemezése heti 2 tanóra esetén az ASD, ABC és WinOkt programokkal

(Minimális haladási ütem, a jobb tanulók ennél gyorsabban haladhatnak)

IX.	1. óra 2. óra 3-8. óra	Balesetvédelem, terem rendje, célok A gép be- és kikapcsolása, bejelentkezés a hálózatba, helyes testtartás. Alaptartás, az alapsor betűi, ütemes írás
X.	9-11. óra 12-13. óra 14-15. óra 16. óra	2. lecke 3. lecke 4. lecke Felmérés
XI.	17-18. óra 19-20. óra 21-22. óra 23-24. óra	5. lecke 6. lecke 7. lecke Gyakorlás, felmérés
XII.	25-26. óra 27-28. óra 29-30. óra	8. lecke 9. lecke Gyakorlás, felmérés
I.	31-32. óra 33-34. óra 35-36. óra	10. lecke Gyakorlás, dolgozat 11. lecke
II.	37-38. óra 39-40. óra 41-42. óra 43-44. óra	12. lecke 13. lecke 14. lecke Gyakorlás, felmérés
III.	45-46. óra 47-48. óra 49-50. óra 51. óra 52. óra	15. lecke 16. lecke Gyakorlás, felmérés 17. lecke 18. lecke
IV.	53. óra 54. óra 55-56. óra 57-58. óra	19. lecke 20. lecke Szövegek másolása oktatóprogramban, javítóbillentyűk használata nélkül Áttérés szövegszerkesztő programra, szövegszerkesztési alapismeretek, a javítóbillentyűk használata
V.	59-66. óra	Másolás szövegszerkesztőben, szövegszerkesztési alapismeretek
VI.	67-68. óra 69. óra 70. óra	Dolgozatírás, -javítás Gyakorlás Az éves munka értékelése

A tanmenet végleges óraszámát az érvényes rendelkezésekhez kell igazítani, a szaktanár tetszés szerinti egyéb anyagot ütemezhet be a fennmaradó óraszámba. A tapasztalatok szerint a tanulók nagyobb része a minimális haladási ütemnél gyorsabban dolgozik, a többség február végére befejezi a 16. leckét, azaz megtanul minden betűt.

Az órai munkák osztályozása

Az első órákon különösen fontos, hogy a diákok kedvet kapjanak a tantárgy tanulásához. Jól bevált az a módszer, hogy a tanulók teljes értékű jegyet kapnak órai munkájukra, ha elérnek egy bizonyos leütésszámot. Ez szeptemberben min. 900-1000 leütés, majd havonta kb. 100 leütéssel emelkedhet a követelmény. Fontos a reális osztályzatok érdekében, hogy ebben az esetben havonta írjanak egy olyan felmérőt, amelynek az osztályzata mindenképpen bekerül a naplóba, bárhogyan is sikerült.

Lehetséges az is, hogy ún. "kis" jegyeket kapjanak az órai munkára, és pl. 3 kis jegy eredményez egy naplóba is bekerülő jegyet. Lehetséges a havi órai munkák átlagának kiszámítása is. Ebben az esetben elégtelenre kell értékelni azt az órai munkát, amelyiknél a tanuló nem érte el az előírt minimális leütésszámot. Könnyítés lehet, hogy a hónap 1-2 legrosszabb jegyét nem vesszük figyelembe az átlag kiszámításánál. Jó, ha az eredményeket a tanár és a tanuló egyaránt feljegyzi. Az említett példákon kívül természetesen sok más megoldás is eredményes lehet.

Az oktatóprogramok előnyei a hagyományos, frontális óravezetéssel szemben

Az oktatóprogram előnye a tanuló szempontjából:

• Önálló a haladási ütem, így az ügyesebbeket nem fogják vissza a gyengébben haladók, másrészt a gyengébbek is jobban tudnak fejlődni, mert a szaktanár több időt tud rájuk fordítani.
• Általában jóval több leütést tudnak egy tanórán leírni (legalább 30-50%-kal), mint frontális óravezetésnél, ezért gyorsabban haladnak a tananyagban.
• Azonnali és pontos az értékelés (ezáltal reális kép alakul ki a tudásról).
• Az újraírási lehetőség csökkenti a javítóbillentyűk letiltása miatti feszültséget.
• A játékosság, versenyszellem, sikerélmény pozitív viszonyt alakít ki a tantárggyal kapcsolatban.

Az oktatóprogram előnye a tanár szempontjából:

• Mentesül a mechanikus javítási munkától. Az itt felszabaduló időt feladatok készítésére stb. fordíthatja.
• Az ellenőrző, irányító, motiváló szerep lesz a legfontosabb tevékenysége.
• Differenciáltan tud foglalkozni a tanulókkal, több időt tud fordítani a gyengébbekre. Egyéni tanácsot tud adni mindenkinek munka közben, hiszen a többségnek ezalatt nem kell állni és várni. Könnyen megoldható az olyan eset, amikor év közben vagy tizedikben egy másik iskolából átjön egy olyan tanuló, aki addig még egyáltalán nem tanulta a vakírást.
• A tanulók fegyelmezésével kevesebbet kell foglalkozni (hiszen nincs holtidő, nem kell a gyengébbekre várakozni).
• Megfelelő motivációval, célok kitűzésével elérhető, hogy a tanulók - versenyezve másokkal és önmagukkal - önként törekedjenek a minél jobb eredményre.

Jó eredményt akkor tudunk elérni a gépírásoktatásban, ha a szaktanár él a korszerű technika lehetőségeivel is, és alkalmazza azokat a tanítási órákon. Fordítva is igaz: hiába vásárol meg egy iskola korszerű számítógépet és oktatóprogramot, ez nem pótolhatja a szaktanár irányító munkáját. Matematikából, idegen nyelvből és egyéb tárgyból is rengeteg oktatóprogram kapható, mégsem kérdőjelezik meg a szaktanár szükségességét. Másrészt a tízujjas vakírás megtanulása az információkezelés tantárgynak csak egy részterülete, levelezési és egyéb ismereteket is meg tanulniuk a tanulóknak.

Összefoglalva: az oktatóprogram csupán egy eszköz - igaz, nagyon hatékony eszköz - a szaktanár kezében, hogy jó eredményt tudjanak elérni a tanítványai.

Dr. Gyetvainé Nevelős Erzsébet

Š Copyright MAGYGOSZ 2002 - 2004 — magygosz@axelero.hu
Design & HTML: Schmidi (zschmidt@freemail.hu) | Tartalom: gyne (gyetvai@axelero.hu)