Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

Tüzesen süt le a nyári Nap sugára

az ég tetejéről Prága városára.

Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,

a magyarnak úgyis nagy melege vagyon.

Reménynek tüze ég fiatal szívében,

ahogy az INTERSTENO-ra készül éppen.

S míg a fiatalság a versenyekre készült,

a vezetőség dolga az ülésekre épült.

Aztán nyári napnak alkonyúlatánál

megálltunk a kanyargós Moldvánál.

Ott, hol éppen a Károly híd állt,

Csilla a kínaiakkal aggódva várt.

Anita oly símán, oly szelíden

ballagott le a Klementínumból érte,

nem akarta, hogy a cipője

megbotoljék a macskakövekbe.

Ahol álltunk, nagy könyvtár volt,

s benne szép díszterem,

melyben a tudományos bizottság

tagjai üléseztek.

Másfelől a Moldva túlsó partján

a javítók néztek ám furcsán...

A dolgozatok közt volt ilyen is, olyan is,

Edit néninek szüksége volt majdnem nyugtatóra is...

Boldog órák szép emlékeképpen

a zsűrivacsorára emlékeztünk éppen.

Felejthetetlen volt a prágai filmgyár,

ahogy a grillparty-n a többség kiskosztümben várt.

Pár nap múlva fél szendergésünk után

mindenki a Zofin kastély dísztermében állt.

Kezdődik az eredményhirdetés - hangzék,

s több száz ember várta, hogy tényleg elkezdjék.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe

a tapsvihar csak néha tört be.

S ahogy Peti a dobogóra lendült,

a magyar csapat nagy ovációra készült,

s vele együtt örült.

Énekelve értünk a szállásra,

friss élményekkel megrakodva.

Társainkkal hosszan beszélgettünk,

sütött a holdvilág felettünk.

Az élményektől aludni nem tudtunk,

félve vártuk a holnapot,

amikor is Prágának búcsút mondunk.

Úgy gondoljuk, mindannyian elmondhatjuk:

ezt a prágai INTERSTENO kongresszust

nemcsak szép élményként éltük meg ott,

hanem jó mulatság, "férfimunka" volt!

Dobos Anita

Leiner Péter, gyorsírásból junior világbajnok és Dobos Anita, az idei diktáló

"Jubilálók": Nagy Ferencné 10., Dobos Anita 5. világbajnoksága volt a prágai