Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Fórum |

Radnai Béla-emlékkiállítás

Csodálatos eseménynek voltunk tanúi: 2002. június 1-jén 15 órakor részt vehettünk dr. Radnai Béla, az egységes magyar gyorsírás megalkotójának szakmai munkáját és emberi-művészi kapcsolatait tükröző, reá emlékező kiállítás megnyitóján.
A kiállítást a Radnai Béla Baráti Társaság rendezte. A Társaság nevében dr. Erdélyi Attiláné Éva és dr. Müller Ferencné Judit köszönetét fejezte ki Radnai Béláné Erzsébet asszonynak és a Szövetség vezetőinek: "Hogy ilyen gazdag anyaggal állhatunk a szakma elé, azt Erzsébet asszonynak köszönhetjük, aki Radnai Béla szakmai hagyatékát megnyitotta előttünk. Azt pedig, hogy itt lehetünk, a Szövetség vezetőinek köszönjük."
A kiállított anyag a Szövetség egyik falát foglalja el. Ahogy belépünk, a múlt jön elénk, s az ember a múltját, a hagyományokat, az összegyűjtött kultúrkincseket sohasem feledheti, csak azokból meríthet erőt a jelen munkájához és a jövő terveihez. Meghatottan álltunk a Szövetségben a képek, gyorsírástörténeti emlékek előtt.

A kiállítást dr. Kalotay Kálmán, a Szövetség elnöke nyitotta meg. Bár nem készültem jegyzőkönyvvezetésre, mégis önkéntelenül írni kezdtem. Ez gyorsírói reflex is, de úgy éreztem, hogy itt most jegyzetelni kell. Azoknak is, akik ott voltak, érdemes visszaidézniük, és azoknak is, akik ezután nézik meg a kiállítást, érdemes elolvasniuk és elgondolkodniuk Kalotay Kálmán méltató szavain, melyek nemcsak Radnai Béla munkásságáról, hanem a gyorsírásról is szóltak.
Dr. Kalotay Kálmán: Kedves Ünneplők! Meleg szeretettel köszöntök mindenkit, külön tisztelettel és szeretettel Erzsébet asszonyt. Nagy megtiszteltetés számomra a megnyitó beszéd elmondása, az, hogy ötven évvel ezelőtt egyetlenegyszer találkozhattam személyesen Radnai Bélával. Megtiszteltetés azért, mert bár többen vannak itt volt munkatársai, tanítványai, akik a napi munkában sokkal gyakrabban találkozhattak vele, több szubjektív élményük van, mint nekem, de talán éppen ez a kívülállóság jogosít fel arra, hogy elfogulatlanul, csak az életművét, munkáját méltatva próbáljam elhelyezni a huszadik század magyar kultúrtörténetében.
Sajnos, az évek mennek, még a nagyjainkról is egyre kevesebb emlékünk van. Pár évvel ezelőtt találkoztam olyannal, aki azt mondta: "mi Radnaival írtunk". Többen vannak még, de szintén nagyon kevesen, akik elmondhatják, hogy 1927-ben tanúi voltak annak, hogy a Radnai-rendszerből egységes magyar gyorsírás lett. Ugyancsak kevesebb a száma azoknak, akik a harmincas években ezt a rendszert diadalra vitték nemzetközi vonalon, de hazai versenyeken is, hiszen 450-500 szótagos sebességű versenyeket tartottak abban az időben - Nemes Zoltán már 1924-től parlamenti gyorsíró, és Radnai rendszerével ír. Már többen vannak, akik a tankönyvíróra, cikkíróra, a tanulmányok készítőire emlékeznek. Most vannak olyan tankönyveink, amelyekből nemzedékek tanultak, és kézről kézre ment tovább? Akár a gyorsírásra, akár más tantárgyra gondolok: irodalomra, fizikára: inflálódott a tekintélye a tankönyvíróknak. Ebben az időben még nagybecsű, értékes munkák voltak!
A háború befejezése után Radnai Béla neve előkerült. Ellene és mellette szóló viták, cikkek jelentek meg, amikor az új rendszerét, a Radnai-reformrendszert próbálta elterjeszteni, kifejleszteni, próbálta elérni, hogy taníthassák. Sajnos, 1962-ben az ő kezéből is kihullott a toll, és nem volt munkájának folytatója. A politikai helyzet sem kedvezett annak, hogy valaki az általánostól, a megszokottól eltérjen, és így lassan a megkezdett tanítás is abbamaradt. Ne felejtsük, hogy november 1-jén negyven éve lesz annak, hogy távozott körünkből Radnai Béla! Mi lett a további sorsa? Bekerült a lexikonokba. Megtudjuk, mikor született, gyorsíró, esztéta, műpártoló, még néhány könyvét is felsorolják, de igazából a mai napig sem kapta meg azt az elismerést, ami megilletné azért, hogy a huszadik századi magyar kulturális értékekhez mit adott hozzá. Magam is azon gondolkodom, hogy kicsit talán mi is hibásak vagyunk benne. Nem tudunk magunknak propagandát csinálni. Nem tudjuk az értékeinket megbecsülni, és úgy bemutatni, amilyenek azok valójában.
Gondoljanak arra, hogy megjelenik egy huszonegy éves egyetemista, előáll egy gyorsírási rendszerrel, amikor a gyakorlatban bevált, több évtizedes rendszerek vannak az országban, és a tanulók 90 százaléka a GM-rendszert tanulja! Akkor egy fiatalember előlép, s azt mondja: ez a jobb! Jönnek a támadások. Éveken keresztül harcolnia kell. A támadásokra jellemző - napjainkban is -, hogy nem az igazi kifogásokat mondják el, hanem tetszetős vagy látványos kifogásokat találnak. Ki hallott már olyat, hogy felfelé vastagítani vonalat? Ezzel a rendszerrel foglalkozzunk? Elfelejtették, hogy nem lúdtollal, grafittal ír. Mindegy, hogy merre vastagít!
És 1927-ben bevezetik! 1928-ban Magyarországon tartják az első gyorsírókongresszust. Tíz előadás foglalkozik az egységes magyar gyorsírással, a külföldiek csodájára járnak, hogy egy év alatt mit lehetett csinálni. Elfelejtik, hogy tizenöt év munkája, harca volt az, hogy "Az egyszerű gyorsírás" 7. kiadása szinte változatlan formában és az egységes magyar gyorsírás tankönyveként jelenhetett meg. Az új rendszerrel lepipálják a németeket a harmincas évek közepén.
És ez a fiatalember az, aki elkészíti a rendszer megjelenése után két évvel azt a gyorsírás-elméleti munkát, amelyikre napjainkig is támaszkodhatunk, amely nemzetközi vonatkozásban is elismert, és amelyet felhasználnak. Azt a munkát, amelyben egy-egy szabálynak az igazolására oldalszámra hozza a mintákat. Nem akármilyen egyszerű dologról van itt szó! Komoly tudományos kísérletek, nyelvészeti kutatások, műszeres vizsgálatok előzték meg, és Radnai nem nyugszik meg, amikor a nevét átadja, s azt az egységes gyorsírásra cserélik fel. Tovább kutatja a jobb megoldásokat.
Szinte sajnálom, hogy ma Magyarországon nem két rendszer van. Mert a Radnai-reform is megérdemelte volna, hogy maradjon, a két rendszer versenyezzen. Radnai nagy érdeme, hogy rájött arra, hogy ami az egységesben az adott körülmények között nem volt megvalósítható, azt gyökeres reformmal meg lehet változtatni.
Nagy előnye a rendszereinek a jelnagyítás. Az egységes magyar gyorsírásban a leggyakoribb mássalhangzók közül például a k-t és az l-et nem tudjuk nagyítani. Annak idején az volt az elv, hogy az új rendszer közel álljon a GM-rendszerhez, hogy ne legyen nagy ellenállás. Örököltük ezeket a jeleket. Itt van például a szókezdő Á-É jelölése. Legalább két szabályt kell elmondani.
Amikor az Egyetem téren (a volt Radnai-iskola - a szerk.) az emléktáblát avattuk, akkor Garay Jánosnak Az Árpádok című verséből idéztem:
"Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A' lelkes eljár ősei' sírlakához,
'S gyújt régi fénynél új szövétneket."

Néha gyújtottunk fáklyát, újat, hol kisebbet, hol nagyobbat, el-elmentünk a sírhoz, tartottunk versenyt az ő tiszteletére, iskola viseli a nevét, és nem utolsósorban a Baráti Társaság is alapvető célkitűzésként Radnai emlékének az ébrentartását, fenntartását, terjesztését vállalta magára. A Szövetség is megteszi ugyanezt.
Ha a fáklyákat meggyújtjuk és szétnézünk: Radnainak egy-két kiemelkedő jellemvonására, tevékenységére hadd emlékeztessek. Tizenöt év kemény harca kellett ahhoz, hogy végre elfogadják és engedélyezzék a húszas évek elején a rendszerét. Akik Radnait támogatták (Fabro, Wágner József), életük végéig GM-rendszerrel írtak. És dicsőítették az egységes gyorsírást! Elismerik, hogy ők ugyan mást tanultak, de itt van egy jobb; emberek, figyeljetek rá! A harmincas években minden középiskolában tanították, aztán jöttek a leventefoglalkozások, megszűnt a gyorsírás kötelező oktatása.
1945 után, hogy újjáéledünk, visszavesszük a gyorsírást, a hatvanas években középfokon tanítják. Most megint a völgyben vagyunk. Biztos vagyok benne, rá kell döbbeni, hogy nem a régi formában, de továbbra is szükség lesz a gyorsírásra. Nekünk kell harcolni érte.
Lendületes, jobbat, újat kereső, nem megnyugvó elme volt Radnai Béla, mindig azt nézte, hogy hol lehetne tökéletesíteni, előrébb lépni.
Nagy élmény nekem, hogy nem szakbarbár volt. Gyorsírásra adta az életét, ez volt a fő kutatási területe, de sokoldalú ember volt. A huszadik századi festők, írók közül sokan barátai voltak. Ő fedezte fel őket. A gyorsírónak nagyon széles látókörű embernek kell lennie!
A fiatalok melléálltak, ő meg a fiatalok mellé - kölcsönösen. Amikor a fronton van, a fiatalok viszik tovább az eszméit. Nem szabad lebecsülni a fiatalokat. Hadd mondjak egy pedagógusnapi példát: A mi gyerekeink ügyesebbek, okosabbak, többet látnak, mint mi, mert a vállunkra ültettük őket, magasabban vannak, magasabbról jobban szét lehet nézni. Magasabb a horizont!
Befejezésül Garay verse:
" 'S ha a' jelennek halványúl sugára:
A' régi fény ragyogjon fel honára!"
... és a magyar gyorsírásra!

Dr. Radnai Béláné: "Szeretném megköszönni a meleg, elmondhatatlanul jóleső, kedves szavait. Tudom, hogy egyszer találkoztak. Kimerítően csodálatosan tudta elmondani az egész élettörténetét, megható volt. Isten áldja meg, hogy ilyen szépen méltatta őt! A másik köszönetem a kiállítás rendezőié: mindent elkövettek, hogy létrehozzák. Köszönet Bersényi Ivánnénak is: minden nemes ügy pártfogója vagy!"
Bersényi Ivánné hangsúlyozta, hogy milyen fontos az egységes magyar gyorsírás fáklyáját vinni. A fáklyavivők ma: a Radnai Béla Baráti Társaság, a Móricz Zsigmond Műszaki Középiskola, Szakiskola és Radnai Béla Közgazdasági Tagozata, a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége, amely nemzetközi szinten is igyekszik továbbvinni a lángot. Nem véletlen, hogy ezzel a rendszerrel nyert Lestár Éva világbajnokságot!
Nagy László, a Móricz Zsigmond Műszaki Középiskola Radnai Béla Közgazdasági Tagozata ("Radnai Középiskola") igazgatója szeretettel üdvözölte az érdeklődőket, és gratulált a kiállítás szervezőinek.

Erdélyiné Éva tájékoztatást adott a kiállításról. Radnai Béla legjobb képe és barátai közül: Egry József, Nagy István, Kernstock Károly, Medgyessy Ferenc alkotásai. A rendszeralkotó mellszobra, életrajza, kézírása. A Radnai-magániskola alapításáról szóló okirat, amely a következőket tanúsítja: Iskolanyitás: 1925. VII. Erzsébet krt. 19. Az indulás anyagi viszonyai: 1 tanterem, 2 használt írógép. A régi iskola zászlója. Kimutatás arról, hogyan hódított tért az egységes magyar gyorsírás - tízévenkénti összehasonlítás. Teöreök Aladár gyorsíró sztenogramja, egységes magyar gyorsírással és reformmal készített szöveg (ha a két szöveget egybevetjük, látható, hogy a reformgyorsírással kevesebb vonásszámmal, nagyobb sebességgel lehet írni). Szabatos vitaírási pályázat, német gyorsírás, a tankönyvek: alap-, közép és beszédíró fokon, és idegen nyelven is. Nagy Imre 1956-os, történelmi értékű beszédének egy része, amelyet Fenyvesi Mária gyorsíró örökített meg a parlament előtt, kapásból: elővette a füzetecskéjét és ceruzáját - és írni kezdett. Szóról szóra megvolt a szöveg. Ha valaki képes arra, hogy bármilyen helyzetben előkapja a ceruzáját és rögzítse az elmondottakat, az eseményeket, az nagy dolog! - mondta.
A kiállítás megtekintése után a résztvevők kötetlen beszélgetésben idézték fel Radnai Béla rendszeralkotóval kapcsolatos emlékeiket, gyorsírási, versenyzési élményeiket.
A kiállítás méltó helyet kapott a Szövetségben. Érdemes betérni és megnézni!

A cikk megjelent a SzóVilág októberi számában