Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Fórum |

Ha kicsit terjedelmesebb lenne, már-már disszertációként is megállná a helyét az a cikk, amely "A rövidítésalkotás szerepe a gépírásban" címmel a lapzárta előtti pillanatokban érkezett szerkesztőségünkbe. Az eredeti gondolatoktól gazdag, szakmailag fontos és időszerű, kifogástalan stílusérzéket tükröző publikáció szerzője a kiváló Hegedűs Ibolya Csilla, az idei gépíróbajnok, aki 2002-ben is nyert gyorsírás B-ben, gépírásban és összetettben. Írását ősszel teljes terjedelmében, változtatás nélkül publikáljuk; ezt a lapszámot pedig átszerkesztettük, hogy oldalnyi helyet biztosítsunk a legaktuálisabb részek közzétételére még a római vb előtt.
Hegedűs Ibolya Csilla:
A rövidítésalkotás szerepe a gépírásban
Az írógépek erőteljes hangja adott egyfajta ütemet, amelyet a számítógép billentyűzete esetén nem hallunk. Különösen érezhető volt ez a versenyeken, ahol több írógép volt egy helyiségben, és az írógépek "kopácsolása" megemelte az adrenalinszintet. Ma egy gépíróversenyen szinte csend van, csak a billentyűzetek halk kopogását lehet hallani, ami - legalábbis engem - nem ösztönöz gyorsabb írásra.
Érdekes ellentét alakult ki tehát: egyszerűbbé, könnyebbé vált a gépírás a mindennapi életben, a munkánk során, versenyzési szempontból azonban sokkal nehezebb lett.
Én új kategóriákat állapítanék meg; ahogy eddig is külön kezelték a javítószerkezettel ellátott és az anélküli írógépeket, illetve a számítógépet, úgy most külön kategóriába sorolnám a rövidítésekkel, makrókkal, gyorsszövegekkel és egyéb trükkökkel írókat a hagyományos módon íróktól. Ezek használatát a verseny előtt lehetne ellenőrizni, illetve letiltani.
Be kell vallanom, már több éve próbálkoztam azzal, hogy az automatikus javítás segítségével növeljem a leütésszámomat (szándékosan nem mondok sebességet, hiszen ez már nem a gépírási sebesség növelése, csupán a leütésszámé). Valamilyen oknál fogva azonban soha nem sikerült túlszárnyalnom az írógépen írt teljesítményt, sőt, sokkal kevesebbet írtam ezzel a módszerrel. Mára már rájöttem, hogy nagyon tudatosan és átgondoltan kell a rövidítéseket megalkotni ahhoz, hogy valóban előnyt lehessen kovácsolni a használatukból. Az alábbiakban közzéteszem tapasztalataimat.
* * *
Összességében elmondható, hogy érdemes gyorsírási rövidítéseket használni annak, aki használja a gyorsírást, de figyelni kell arra, hogy a rövidítés betűkombinációi könnyen gépelhetőek legyenek, lehetőleg gyakran használt és alapsoron elhelyezkedő betűkből álljanak, kevés betűt használjunk fel a rövidítéshez, és ügyeljünk arra, hogy a rövidítéseink ne legyenek gyakori szótagok.
Tapasztalatom szerint érdemes a gyorsírási rövidítéseket kicsit lerövidíteni, átalakítani, így kevés memorizálással megtanulható, és nem gátolja le a már kialakult rövidítést. Példák erre: infrastruktúra = ifu (gyorsírásban ifuur vagy ifuu), szerint = sz (gyorsírásban sze).
Az összetett szavakat, különösen a két tagból álló összetételeket rövidíthetjük az első és a második tag kezdőbetűjével, például gazdaságpolitika = gp, piacgazdaság = pg és így tovább. Nagy előnyük ezeknek a rövidítéseknek, hogy biztosan nem fognak szótagként előfordulni, és a szó elolvasásakor könnyedén beugrik a rövidítés, hiszen csak a szótövek első betűit kell figyelni.
Szintén nagyon hasznos a folyóírásban használt rövidítések felhasználása a gépírási rövidítésalkotásban, hiszen a mindennapi életben a folyóírásban is gyakran rövidítjük a szavakat, így ezek is rögzültek. Gondoljunk csak következő szavakra: úgynevezett, következő, forint. Ugye nem is kell leírnom, hogyan rövidíthetjük a gépírásban?
Nagyon sok időt megspórolhatunk, ha a kötőszavakra is alkotunk hasonló módon rövidítéseket. Ezek általában ugyan rövid szavak, mégis érdemes őket rövidíteni, mert nagyon gyakran - szinte minden mondatban - előfordulnak. Ilyen kötőszavak: valamint = vm, csak = cs.
Kezdetben csak a toldalék nélküli szavakra alkottam rövidítéseket, aztán észrevettem, hogy a toldalékolt szavakat is önkéntelenül rövidítve akarom leírni: gazdság = g, gazdaságban = gban. Megpróbáltam beírni az összes rövidített szó ragozott alakjait a rövidítések közé, de ez sajnos nem könnyítette meg az írást, sőt, inkább megnehezítette. Túl sok toldalékos alakot kellett volna megtanulnom, köztük olyanokat is, amelyek ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő: gazdasághoz, gazdaságból, gazdaságért, gazdaságnak, gazdaságról stb.
Ezután úgy döntöttem, hogy csak az -i képzős és az -s képzős szavakat rövidítem: gazdaság = g, gazdasági = gi, politika = p, politikai = pi, infláció = if, inflációs = ifs. Ezek a szavak gyakran előfordulnak a versenyszövegekben, és könnyű megjegyezni, illetve legépelni a rövidítésüket.
Két kivételt kénytelen voltam alkalmazni: a társadalmi szó rövidítése az előbbiek alapján ti lett volna, de fentebb már említettem, hogy ez gyakori szótag, így módosítanom kellett a rövidítést tsi-re. Másik kivétel az Európai Unió volt (rövidítése: eun), melyet a -hoz és a -ban szótagokkal is felvettem a rövidítések közé, hiszen ezekkel a toldalékokkal nagyon gyakran előfordulnak, például amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásról van szó.
Bármilyen furcsán hangzik, a gépírási rövidítések alkalmazása nem mindig gyorsítja meg az írást, ugyanis nagyon sok tényező gátolja, hátráltatja egy-egy rövidítés megalkotását, megtanulását és alkalmazását.
A rövidítésalkotás problémakörébe tartoznak a már említett fogástechnika, a periférián elhelyezkedő betűk használata és a gyorsírási rövidítések alkalmazásának hátrányai.
Olvasás közben főleg a toldalékok hátráltathatják a gyors írást, amennyiben toldalékolt szavakat is rövidítünk.
Míg a hagyományos másolás egy monoton, jóformán gondolkodás nélkül végzett munka, addig a rövidítésekkel való gépírás összetett, folyamatos koncentrálást, folyamatos gondolkodást igénylő feladat. Hasonlít a gyorsíráshoz, ahol a jó teljesítmény nem elsősorban a kezek, hanem inkább az agy gyorsaságától függ.
Összegzésként tehát elmondható, hogy elsősorban a hosszú, főleg összetett szavakra valamint a gyakori szavakra és kötőszavakra érdemes rövidítést alkotni.
Nagyon fontos elv, hogy nem szabad túl sok rövidítést alkotni, mert ezek megtanulása nem túl egyszerű, és a rövidítésen való gondolkodás sokkal több időt vesz igénybe, mintha kiírnánk a teljes szót.
A rövidítések alkotásánál ügyelni kell arra, hogy a rövidítés jellemző legyen az adott szóra, könnyen megjegyezhető és könnyen legépelhető legyen, és ne legyen értelmes szótag.
Egy nagyon fontos dologra szeretném még felhívni a figyelmet: pusztán a rövidítések használata nem elég ahhoz, hogy magas percenkénti leütésszámot érjünk el, ahhoz a gépírás alapjait nagyon jól meg kell tanulnunk, ismernünk és alkalmaznunk kell a sebességfokozási módokat, és rengeteget kell gyakorolnunk. A gépírásban a rövidítések használata csupán egy lehetőség, amivel a már meglévő biztos tudásunkat fejleszthetjük, gyorsíthatjuk.