Hegedűs Ibolya Csilla írásából a SzóVilág május/júniusi számában közöltünk szemelvényeket. Az alábbiakban - ígéretünknek megfelelően - változatlan formában, teljes terjedelmében közöljük, s egyúttal vitaindítónak is szánjuk. Az olvasói véleményeket a lap hasábjain természetesen közzétesszük.

A mottó: quo vadis, gépírás?

A rövidítésalkotás szerepe a gépírásban

I. Az írógépek fejlődésének rövid áttekintése

 

1.1. A mechanikus írógéptől a számítógépig

 

Szerencsés helyzetben vagyok, mert alkalmam volt minden írógéptípust kipróbálni, illetve az egyes típusokon nagyobb mennyiségű szöveget gépelni, így véleményt tudok alkotni arról, milyen előnyei és hátrányai vannak a különböző típusoknak.

Az írógépek a technika fejlődése következtében egyre modernebbek lettek, ami a gépíró számára annyit jelentett, hogy munkája egyszerűbbé, könnyebbé vált. Így lett a mechanikus írógépből elektromos írógép, ahol az emberi munka egy részét az elektromos áram vette át, így kevesebb erőkifejtéssel lehetett ugyanazt az eredményt elérni. Úgy gondolom, ez volt az egyik legnagyobb áttörés az írógépek fejlődésében. Ettől kezdve tulajdonképpen csak a betűtárcsa formája változott, így jöttek létre a gömbfejes, majd a margarétatárcsás írógépek. (Nagyon sok versenyzőtől hallottam, hogy a legjobb eredményeket a gömbfejes írógéppel lehetett elérni - én magam sajnos soha nem versenyeztem ilyen géppel.)

A következő lépcsőfok az elektronikus írógépek megjelenése volt, amikor az írógépet "szoftverrel" látták el, nagy jóindulattal nevezhetjük ezeket az írógépeket egy gyengébb teljesítményű számítógépnek.

A következő lépcsőfok az elektronikus írógépek megjelenése volt, amikor az írógépet "szoftverrel" látták el, nagy jóindulattal nevezhetjük ezeket az írógépeket egy gyengébb teljesítményű számítógépnek. Legtöbbjüknek van kijelzője, amelyen nyomon követhetjük a leírt szöveget (kurzorral visszaléphetünk és javíthatunk), van helyesírás-ellenőrzőjük (igaz, csak angol nyelvű), formázhatjuk a betűket (írhatjuk a szöveget dőlt betűvel, vastagított betűvel, aláhúzhatjuk a szavakat stb.), írhatunk velük sorkiegyenlítetten, sőt a tárcsa cseréjével a betűtípust is megváltoztathatjuk. Lényeges tulajdonságuk továbbá, hogy memóriával rendelkeznek, amelyben eltárolhatjuk a szövegeket, hogy azokat később elővéve módosítsuk, majd kinyomtassuk. Egyes elektronikus írógépeket számítógéppel is össze lehet kötni, tovább növelve így a gépelési, formázási lehetőségeket.

Úgy gondolom, azzal mindenki tisztában van, hogy a kéz számára a legmegterhelőbb a mechanikus írógéppel való írás volt. Ahogyan fejlődött a technika, úgy vált egyre könnyebbé a gépírás. Érdekes, hogy mégis most, amikor a számítógépek uralkodnak, és amikor már szinte csak érinteni kell a billentyűzetet, nem ütni, akkor próbálunk meg a helyzetünkön a rövidítések alkalmazásával még inkább könnyíteni, egyszerűsíteni a nagyobb teljesítmény elérése érdekében.

Azt gondolhatnánk, hogy a leütés erejének könnyebbülésével sokkal nagyobb teljesítményekre vagyunk képesek, mint annak idején a mechanikus vagy elektromos írógéppel írók. Sajnos ez nem így van. Az a tapasztalatom, hogy minél egyszerűbbé válik a gépírás, annál kisebb teljesítményt tudunk elérni. Vajon miért? Itt kell megemlítenem nagy példaképemet, dr. Ulbrichné Varga Erzsébetet, aki 1977-ben a rotterdami világbajnokságon 19 765 leütést írt 11 hibával, elektromos írógépen, javítószerkezet nélkül! Hol vagyunk mi, mai gépíróversenyzők ettől a teljesítménytől?

Az egyik okot abban látom, hogy elkényelmesedtünk. A technika lehetőséget ad arra, hogy az ember szinte már ne is végezzen munkát, a számítógép majdnem mindent megtesz helyettünk. Egy-egy kattintással több száz oldalas szöveget lehet megformázni, átszerkeszteni, s egy-egy billentyűkombinációval előre elkészített, gyakran használt mondatokat lehet előhívni (gyorsszövegekkel vagy Word-makrókkal).

A másik ok a leütéstechnikában keresendő. Nagyon sok versenyző panaszkodik arról, hogy írógéppel sokkal könnyebb írni, sőt, akik hosszú ideig írtak írógépen, soha nem tudják megszokni a számítógép billentyűzetét. Ezzel én is így vagyok, sok-sok év után a 2003. évi gépíróbajnokságon vettem a bátorságot, hogy számítógéppel induljak. A számítógép billentyűzetét szinte csak meg kell érinteni, és máris megjelenik a betű a monitoron, míg az írógépek billentyűinek - még az elektronikusnak is - volt némi "holtjátéka", egy leütési út, amely alatt az ember a másodperc törtrésze alatt meggondolhatta magát, ha nem azt a betűt akarta leütni. A számítógépek esetében ez nem lehetséges, túl kevés az idő a gondolkodásra, nincs idő az ujj "visszaparancsolására".

A számítógépek billentyűzete továbbá sokkal kisebb, a billentyűk közelebb helyezkednek el egymáshoz, ezáltal nincs lehetőség a lendületes írásra. A számítógépen már csak az ujjak mozognak, ami sokkal nehezebbé, fárasztóbbá teszi az írást. Egy harmincperces másolás alatt szinte mozdulatlanul kell ülni, csak az ujjaink mozognak, míg a mechanikus írógépen írás közben az egész kar dolgozott, így nem gémberedett el egész testünk.

Van még egy fontos tényező, amely miatt nehezebbé vált a számítógépen írás, ez pedig a ritmus. Az írógépek erőteljes hangja adott egyfajta ütemet, amelyet a számítógép billentyűzete esetén nem hallunk. Különösen érezhető volt ez a versenyeken, ahol több írógép volt egy helyiségben, és az írógépek "kopácsolása" megemelte az adrenalinszintet. Ma egy gépíróversenyen szinte csend van, csak a billentyűzetek halk kopogását lehet hallani, ami - legalábbis engem - nem ösztönöz gyorsabb írásra.

Érdekes ellentét alakult ki tehát: egyszerűbbé, könnyebbé vált a gépírás a mindennapi életben, a munkánk során, versenyzési szempontból azonban sokkal nehezebb lett.

II. A rövidítések szerepe a gépírásban

2.1. Mire használjuk a rövidítéseket?

El kell mondanom, hogy nem értek egyet a rövidítések használatával a gépíróversenyeken. Ez ugyanis már nem a versenyző gépírási tudását tükrözi, hanem azt, hogy mennyire ismeri az általa használt szoftver tulajdonságait, vagy azt, hogy kinek van jobb programozója. Ez utóbbira jó példa a cseh versenyzők írástechnikája, akik programozókat, lábpedálokat és ki tudja, még mi mindent bevetettek - és talán bevetnek a mai napig - annak érdekében, hogy megnyerjenek egy-egy versenyt.

Én új kategóriákat állapítanék meg; ahogy eddig is külön kezelték a javítószerkezettel ellátott és az anélküli írógépeket, illetve a számítógépet, úgy most külön kategóriába sorolnám a rövidítésekkel, makrókkal, gyorsszövegekkel és egyéb trükkökkel írókat a hagyományos módon íróktól. Ezek használatát a verseny előtt lehetne ellenőrizni, illetve letiltani.

Azt azonban mindenkinek be kell látnia, hogy vétek lenne nem kihasználni a számítógép adta lehetőségeket a gépírásban. Vegyünk egy példát! Az ügyvédi irodában dolgozó titkárnő majdnem minden levél végén a következő mondatot írja le: "Kérjük a tisztelt Bíróságot, hogy a felperes keresetét elutasítani, őt költségeinkben marasztalni, és valamennyi tárgyalást esetleges távollétünkben is megtartani szíveskedjen." Gyorsítja, és ezáltal hatékonyabbá teszi a munkáját, ha nem írja le naponta többször ezt a hosszú mondatot, hanem készít rá egy makrót, s egy gombnyomással bármikor előhívja a mondatot.

Szintén a számítógép adta lehetőség a kész szövegek beszúrása. Előre meghatározhatunk szavakat, kifejezéseket, amelyeket gyakran használunk a mindennapi munkánk során. Ezek általában az udvarias megszólításhoz, az elköszönéshez, a keltezéshez kapcsolódnak. Ebben az esetben elég néhány betűt leírnunk, és a program felajánlja az előre felvett formulákat, amelyet az Enter billentyű megnyomásával nyugtázhatunk.

Tovább egyszerűsíthetjük munkánkat, ha a gyakran elrontott vagy gyakran használt szavakat felvesszük az "automatikus javítás" nevű parancssorba. Ez egyébként az egyik legegyszerűbb módja, hogy a gépíróversenyeken növeljük leütésszámunkat. A hibásan írt szavakról most nem szólnék, hiszen mindenki maga tudja, hogy melyek a leggyakrabban előforduló hibái (például a hogy szó helyett hgoy), ehelyett inkább a gyakran használt szavak rövidítési lehetőségeiről szeretnék szólni a következő fejezetben.

2.2. Milyen elvek alapján rövidítsünk?

Be kell vallanom, már több éve próbálkoztam azzal, hogy az automatikus javítás segítségével növeljem a leütésszámomat (szándékosan nem mondok sebességet, hiszen ez már nem a gépírási sebesség növelése, csupán a leütésszámé). Valamilyen oknál fogva azonban soha nem sikerült túlszárnyalnom az írógépen írt teljesítményt, sőt, sokkal kevesebbet írtam ezzel a módszerrel. Mára már rájöttem, hogy nagyon tudatosan és átgondoltan kell a rövidítéseket megalkotni ahhoz, hogy valóban előnyt lehessen kovácsolni a használatukból. Az alábbiakban közzéteszem tapasztalataimat.

2.2.1. Rövidítésalkotás a gyorsírási rövidítések alapján

Ez a rövidítésalkotási mód azok számára jelentős, akik tanultak gyorsírást, és használják is azt a mai napig. A gyorsírási rövidítések ugyanis olyan mélyen megragadnak tudatunkban, hogy automatikusan így rövidítjük magunkban az elolvasott szót. Arról nem is beszélve, hogy ezeket a rövidítéseket egyszer már megtanultuk, nincs szükség külön memorizálásra, begyakorlásra.

Bevallom, számomra ez a fajta rövidítési mód okozta és okozza a mai napig a legnagyobb problémát. Az agyam a gyorsírási rövidítéseket alkalmazná a leggyakrabban, ezek azonban nem mindig használhatóak gépírási rövidítésként.

Egyik hátrányuk, hogy sokszor nem könnyű ezeket a rövidítéseket leírni, nehéz a fogástechnikájuk. Jó példa erre a "különböző" szó, amelynek gyorsírási fonetikája übö vagy übő, de ezt gépírással leírni nem is olyan egyszerű, hiszen az ü és az ö, illetve az ő betűk a billentyűzet perifériáján helyezkednek el, messze ki kell nyúlni a kisujjnak, ami szintén nehezíti a leírást. Ráadásul ezeket a betűket ritkán használjuk. Erre a szóra tehát olyan rövidítést kell találnunk - és ez a többi rövidítésre is igaz -, amely gyakran használt betűkből, illetve az alapsoron vagy annak közelében elhelyezkedő betűkből áll. Javaslom rá a knb rövidítést.

Másik hibájuk, hogy gyakran sok hangból állnak, amit talán könnyű gyorsírási jelekkel leírni, gépírásban azonban hosszúak. Ilyen a "világgazdaság" szó, amelynek gyorsírási fonetikája: iággá. A gépírási rövidítéseknél - ha azt akarjuk, hogy valóban meggyorsítsa az írást - törekednünk kell arra, hogy minél kevesebb betű leütésével hívjuk elő a kívánt szót. Javasolt rövidítésem erre a szóra: vg.

További nehézséget jelent, és nagyon oda kell figyelni arra, hogy a gyorsírási rövidítések gyakran "értelmes" szótagok, amelyeket a gépírásban nem tudunk megkülönböztetni a rövidítésektől. Hogy érthetőbb legyen: a parlament szóra először a par rövidítést használtam, amíg észre nem vettem, hogy ha a sor végén éppen a par- szótagnál választják el a szót, akkor a kötőjel lenyomásával a gép automatikusan kiírja a parlament szót, holott nekem az i-par szót kellett volna leírnom. Ugyanez vonatkozik a társadalmi szóra: eleinte a ti betűkombinációval rövidítettem, de rájöttem hogy túl gyakran szerepel önálló szótagként sor elején vagy sor végén, például: önkormányza-ti, és ekkor a szó elejére került ti szótagot a gép a társadalmi szóval azonosította. Nagyon fontos tehát figyelembe venni, hogy gépírási rövidítéseink lehetőleg ne legyenek értelmes szótagok! Ezért én a társadalmi szót a tsi rövidítéssel írom.

Összességében elmondható tehát, hogy érdemes gyorsírási rövidítéseket használni annak, aki használja a gyorsírást, de figyelni kell arra, hogy a rövidítés betűkombinációi könnyen gépelhetőek legyenek, lehetőleg gyakran használt és alapsoron elhelyezkedő betűkből álljanak, kevés betűt használjunk fel a rövidítéshez, és ügyeljünk arra, hogy a rövidítéseink ne legyenek gyakori szótagok.

Tapasztalatom szerint érdemes a gyorsírási rövidítéseket kicsit lerövidíteni, átalakítani, így kevés memorizálással megtanulható, és nem gátolja le a már kialakult rövidítést. Példák erre: infrastruktúra = ifu (gyorsírásban ifuur vagy ifuu), szerint = sz (gyorsírásban sze).

2.2.2. Összetett szavak rövidítése

Azt hiszem, talán ez az a rövidítési mód, amellyel a legjobb eredményt érhetjük el, hiszen ezek a szavak általában igen hosszúak. Az összetett szavakat, különösen a két tagból álló összetételeket rövidíthetjük az első és a második tag kezdőbetűjével, például gazdaságpolitika = gp, piacgazdaság = pg és így tovább. Nagy előnyük ezeknek a rövidítéseknek, hogy biztosan nem fognak szótagként előfordulni, és a szó elolvasásakor könnyedén beugrik a rövidítés, hiszen csak a szótövek első betűit kell figyelni.

2.2.3. A folyóírásban használt rövidítések alkalmazása

Szintén nagyon hasznos a folyóírásban használt rövidítések felhasználása a gépírási rövidítésalkotásban, hiszen a mindennapi életben a folyóírásban is gyakran rövidítjük a szavakat, így ezek is rögzültek. Gondoljunk csak következő szavakra: úgynevezett, következő, forint. Ugye nem is kell leírnom, hogyan rövidíthetjük a gépírásban?

Ezekkel a rövidítésekkel csak akkor van gond, ha rövidítve kell leírnunk, például így: ún. Ilyenkor a gép automatikusan kijavítja a rövidítést a szó teljes alakjára. Problémánk azonban nem lesz vele, mivel a mindennapi életben nem hiba, ha nem rövidítünk, a gépírási versenyszöveg készítői pedig szinte mindig mellőzik a rövidített alakot.

2.2.4. Gyakori szavak, kötőszavak rövidítései

A gépírási versenyszövegek szinte mindig politikai-gazdasági témájúak, így érdemes az azokban előforduló gyakori szavakra egy betűből álló rövidítést alkotnunk: gazdaság = g, politika = p. Ezek a rövidítések szintén használhatóak mindenféle kockázat nélkül, hiszen nem szótagok, és csak azt kell megjegyeznünk, hogy a szó első betűjével rövidítjük őket.

Nagyon sok időt megspórolhatunk, ha a kötőszavakra is alkotunk hasonló módon rövidítéseket. Ezek általában ugyan rövid szavak, mégis érdemes őket rövidíteni, mert nagyon gyakran - szinte minden mondatban - előfordulnak. Ilyen kötőszavak: valamint = vm, csak = cs.

2.2.5. Rövidítések toldalékolása

Kezdetben csak a toldalék nélküli szavakra alkottam rövidítéseket, aztán észrevettem, hogy a toldalékolt szavakat is önkéntelenül rövidítve akarom leírni: gazdság = g, gazdaságban = gban. Megpróbáltam beírni az összes rövidített szó ragozott alakjait a rövidítések közé, de ez sajnos nem könnyítette meg az írást, sőt, inkább megnehezítette. Túl sok toldalékos alakot kellett volna megtanulnom, köztük olyanokat is, amelyek ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő: gazdasághoz, gazdaságból, gazdaságért, gazdaságnak, gazdaságról stb.

Ezután úgy döntöttem, hogy csak az -i képzős és az -s képzős szavakat rövidítem: gazdaság = g, gazdasági = gi, politika = p, politikai = pi, infláció = if, inflációs = ifs. Ezek a szavak gyakran előfordulnak a versenyszövegekben, és könnyű megjegyezni, illetve legépelni a rövidítésüket.

Két kivételt kénytelen voltam alkalmazni: a társadalmi szó rövidítése az előbbiek alapján ti lett volna, de fentebb már említettem, hogy ez gyakori szótag, így módosítanom kellett a rövidítést tsi-re. Másik kivétel az Európai Unió volt (rövidítése: eun), melyet a -hoz és a -ban szótagokkal is felvettem a rövidítések közé, hiszen ezekkel a toldalékokkal nagyon gyakran előfordulnak, például amikor az Európai Unióhoz való csatlakozásról van szó.

III. A gépírási rövidítések használatát gátló tényezők

3.1. Gyorsírási rövidítések, toldalékok

Bármilyen furcsán hangzik, a gépírási rövidítések alkalmazása nem mindig gyorsítja meg az írást, ugyanis nagyon sok tényező gátolja, hátráltatja egy-egy rövidítés megalkotását, megtanulását és alkalmazását.

A rövidítésalkotás problémakörébe tartoznak a már említett fogástechnika, a periférián elhelyezkedő betűk használata és a gyorsírási rövidítések alkalmazásának hátrányai.

Olvasás közben főleg a toldalékok hátráltathatják a gyors írást, amennyiben toldalékolt szavakat is rövidítünk.

3.2. Az "előreolvasás" nehézsége

Gépírás közben az egyik legnehezebb feladat, hogy felismerjük, mely szavakat lehet rövidíteni. Ehhez ugyanis előre kell olvasnunk. A hagyományos gépírásnál az olvasás-írás folyamata viszonylag egyszerű: a szöveget betűről betűre olvassuk, s a szemünkön keresztül az agyunk, majd az ujjaink felé áramlik az információ. Ha rövidítéseket akarunk használni, le kell gátolnunk ezt a folyamatot, pontosabban vissza kell fognunk a kezeinket, és előbb el kell olvasnunk a teljes szót, aztán eldönteni, hogy kiírjuk-e vagy rövidítjük. Ha kiírjuk, akkor ismét vissza kell mennünk szemünkkel a szó elejére, és elkezdeni a gépelést. Amennyiben úgy döntünk, hogy rövidítést használunk az elolvasott szóra, akkor meg kell, hogy jelenjen agyunkban a szó rövidített formája, és ezt a rövidített formát kell legépelnünk. Bárki kipróbálhatja, nem könnyű feladat.

Míg a hagyományos másolás egy monoton, jóformán gondolkodás nélkül végzett munka, addig a rövidítésekkel való gépírás összetett, folyamatos koncentrálást, folyamatos gondolkodást igénylő feladat. Hasonlít a gyorsíráshoz, ahol a jó teljesítmény nem elsősorban a kezek, hanem inkább az agy gyorsaságától függ.

IV. Összefoglalás

4.1. Mit, hogyan és mikor érdemes rövidíteni?

Összegzésként tehát elmondható, hogy elsősorban a hosszú, főleg összetett szavakra és a gyakori szavakra és kötőszavakra érdemes rövidítést alkotni.

Nagyon fontos elv, hogy nem szabad túl sok rövidítést alkotni, mert ezek megtanulása nem túl egyszerű, és a rövidítésen való gondolkodás sokkal több időt vesz igénybe, mintha kiírnánk a teljes szót.

A rövidítések alkotásánál ügyelni kell arra, hogy a rövidítés jellemző legyen az adott szóra, könnyen megjegyezhető és könnyen legépelhető legyen, és ne legyen értelmes szótag.

Különbséget kell tennünk továbbá, hogy mire kívánjuk használni a rövidítéseket: a munkánk megkönnyítésére vagy gépíróversenyen a leütésszám növelésére. A két esetben ugyanis eltérő rövidítési módokat kell használnunk (versenyen gyors szöveget vagy makrót nem érdemes használnunk, hiszen több időt vesz igénybe, mintha kiírnánk a szót, illetve nincsenek előre meghatározható sablonmondatok). Ügyelnünk kell arra is, hogy a mindennapi munkánk során írunk olyan szövegeket, amelyek írásakor ki kell kapcsolnunk az automatikus javítást, mert észre sem vesszük, és mást írunk le, mint amit szerettünk volna; például felsoroláskor az a., b., c. pontokból a., azonban, célkitűzés lesz (amennyiben b = azonban, c = célkitűzés).

Egy nagyon fontos dologra szeretném még felhívni a figyelmet: pusztán a rövidítések használata nem elég ahhoz, hogy magas percenkénti leütésszámot érjünk el, ahhoz a gépírás alapjait nagyon jól meg kell tanulnunk, ismernünk és alkalmaznunk kell a sebességfokozási módokat, és rengeteget kell gyakorolnunk. A gépírásban a rövidítések használata csupán egy lehetőség, amivel a már meglévő biztos tudásunkat fejleszthetjük, gyorsíthatjuk.

Végezetül egy személyes élményemet szeretném megosztani a kedves olvasóval. Amikor az első számítógépes versenyemre készültem, ahol rövidítéseket használtam, sajnos nem élveztem a felkészülést, elveszett annak varázsa. Addig kihívást jelentett minden egyperces másolás, hiszen ha csak egy leütéssel többet írtam az előzőnél, boldog voltam, hogy javult a teljesítményem. Amikor rövidítéseket használtam, nem tudtam örülni az elért fantasztikus, és sokszor hihetetlen eredménynek (egy perc alatt 682 leütés!), úgy éreztem, ez nem az én érdemem, nem az én nagyszerű teljesítményem, hanem a számítógépé.

Úgy gondolom tehát, hogy a rövidítéseket kiválóan alkalmazhatjuk és kell is alkalmaznunk a mindennapi életben, a munkánk során, de a versenyek varázsát ne vegyük el, az maradjon meg az emberi teljesítmények küzdelmének, ahol ki-ki bemutathatja, hogy kitartó gyakorlással mennyit sikerült fejlődnie, s ahol a tét, hogy legyőzzük a fizika törvényeit és önmagunk korlátait.

Š Copyright MAGYGOSZ 2002 - 2004 — magygosz@axelero.hu
Design & HTML: Schmidi (zschmidt@freemail.hu) | Tartalom: gyne (gyetvai@axelero.hu)