Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége

Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Fórum |

Szabó Imréné, ny. szaktanácsadó:
Felkészülés a versenyekre, a római gépíró-világbajnokságra
Szeretettel köszöntöm az ország legjobb gépíróit és tanárait.
A mostani eredményhirdetés egyúttal tükör is: világosan megmutatja mit tettünk, és rávilágít arra, hogy a következő bő három hónapban mit kell tennünk, hogy méltóképpen képviseljük hazánkat, iskolánkat, városunkat, s e verseny eredménye életünk szép és maradandó emlékévé váljék.
EDISON életének utolsó megnyilatkozását idézem: "A lángész egy százalék ihlet, 99 százalék verejték." LEONARD FRANK így vallott: "Ha az ember naponta 8-10 órát intenzíven dolgozik, akkor néha kitűnő gondolatai támadnak." Tudósok, művészek, sportolók sora számol be arról, hogy a képességek magas fokra fejlesztéséhez milyen intenzív munkára, milyen jelentős erőfeszítésre van szükség.
Ha e gondolatokat a gépírásra vetítjük, állíthatjuk, kis százalékban tehetség, és rengeteg kitartó gyakorlás az eredmények záloga. Tehát gyakorolni kell naponta, hogy a folyamat ne szakadjon meg. Mindannyian tapasztaltuk akár saját, akár tanulóink teljesítményén (sebesség, hibátlanság), hogy milyen visszaesések következnek be, ha a versenyző nem teljesíti azt, amit tanára vagy saját maga napi, heti feladatként kitűz.
Minden versenyre tudatosan kell készülni. Miként a sportban, így a gépírásban is a legfontosabb a versenyzési kedv felébresztése és ápolása. Vagyis állandóan szem előtt kell tartani, hogy a kemény edzések a cél elérését szolgálják. E gondolatot a legcsodálatosabban Helén Keller fogalmazta meg, - aki annak ellenére, hogy süketnéma és vak leány volt -megtanult beszélni, elsajátította a tízujjas gépírást, elvégezte az egyetemet, több könyvet is írt. Idézem őt a teljesség igénye nélkül, és szívleljük meg gondolatait:
"Semmilyen erőfeszítés nem vész kárba, amely egy nemes cél érdekében történik!"
A felkészülés során feltétlenül fontos, hogy

foglalkozási tervet, "edzéstervet" készítsünk.
Naponta végezzünk ujjtechnikai gyakorlatokat;
írjunk félkezes szavakat;
bontsuk mozdulatelemekre a nehezen írható szavakat;
szeressük a sor- és szakaszgyakorlatokat.
A tükörírás, az idegen nyelvű szövegek írása szintén ajánlható, mert betűzésre késztet.
Az állóképesség fejlesztése érdekében naponta javasolt a 30-35 perces másolás is.
Különösen a fiatalabbaknak ajánlható, hogy az állóképesség fejlesztése érdekben figyeljék 10 percenkénti teljesítményüket a folyamatos másolás idején. (Pl. a 30 perces másolás alatt tanáruk jelzést ad tíz percenként, a gépíró ekkor sort vált, tehát a teljesítményt három szakaszra bontja. Így képet kapunk az állóképességről, a 10 percenkénti munkáról).

Gyakran észleli a külső megfigyelő, hogy írás közben sok gépíró fejét kapkodva hol a másolandó szöveget nézi, hol a leírtakat. Eközben gyakran előfordul, hogy az olvasott szöveget fejben tartja és annak tartalmát, toldalékát megváltoztatja. A mondat értelmes marad, csak éppen nem szöveghű. (A helyesírás-ellenőrző nem jelzi ilyenkor az eltérést). A sok javítás időt vesz el, tehát a sebesség rovására is megy.
Nyomatékosan javaslom a betűző írásmódot. E módszernél még ma sincs jobb. Ennek egyik fényes bizonyítéka pl. az, hogy a belgrádi világbajnokságon Varga Erzsébet mechanikus írógépen a harminc percet végig betűzve írta javítási lehetőség nélkül. A húszezer körüli leütésben csupán hét hibát követett el. Koncentrált figyelmének egyik bizonyítéka volt az is, hogy a verseny után rögtön jelezte a hibák számát feltartott ujjaival. Természetesen megnyerte a világbajnokságot.
A hibákat folyamatosan elemezni kell. Mikor, hol hibázik a gépíró: a sor elején vagy végén, a szöveg elején, közepén vagy végén. A hiba oka lehet pl. betűfelcserélés, betűkihagyás, betűbetoldás, téves leütés, a helytelen váltókezelés, sortévesztés. Célszerű megvizsgálni, hogy mely betűket téveszti el. Tankönyveinkben bőséges gyakorlóanyag található ezek javítására, kiküszöbölésére.
Hangsúlyt kell fektetnünk a versenyzővé nevelésre, hiszen az eredmény mindig az erők összemérésével, a versenytársak vagy önmagunk legyőzésével jön létre. Tehát legyenek képesek tudásszintjüknek megfelelően teljesíteni. Azt is tudatosítani kell, hogy
a kitartó gyakorlás, az önfegyelem és a küzdőképesség fejlettsége alapjaiban meghatározza az eredményeket, a sikereket.
Tehát figyelemmel kell kísérnünk e tulajdonságok harmonikus együttfejlesztését, mert ha bármelyik hiányzik vagy esetleg gyengébb a másiknál, akkor csökken a másik kettő hatásfoka.
A kitartásra nevelés alapköve az, hogy megértessük: akkor is gyakorolni, dolgozni kell, ha a versenyzőnek "nincs kedve". A következetesség a munkához való pozitív viszony kialakulását eredményezi.
Az önfegyelem az önmagunkon való uralkodni tudást jelenti. A külső és a belső ellentétes késztetések leküzdése mértékében lehet eredményes a versenyzés. Az a versenyző, aki az első hibák után pánikba esik, nem küzdőképes. Tehát nem szabad feladni, az utolsó másodpercig küzdeni kell.
A küzdőképesség fejlesztése többirányú lehet, s az alábbi területekre terjedhet ki:

önmagunk túlhaladása, saját korábbi teljesítményünk túlszárnyalása,
az elért pozíció megerősítése;
a képességek kitágítása;
a külső környezet hatásainak elfogadása.

Fegyelmezettség szükséges a sikerek, illetve a balsikerek elviseléséhez. Ezekből levonjuk a következtetéseket, illetve a tanulságokat. Ugyanis az ember hajlamos arra, hogy a sikertelenséget, a kudarcot a külső körülményekben látja. Az eredménytelenségért mindenki elsősorban saját magában keresse a hibát.
A versenyzés és a versenyre való felkészítés, hatalmas kérdéskört ölel fel. E gondolatok további elemzése, kiegészítése nagymértékben elősegítheti a kitűzött versenyeredmények elérését.
A nagy erőpróbához, a római világbajnoksághoz kívánok sok erőfeszítést, kitartást és mindezek nyomán sok sikert.
(A fenti előadás a 2003. évi bajnokság áprilisi eredményhirdetése után hangzott el.)