Megemlékezés Radnai Béláról
Az egységes magyar gyorsírás megteremtőjéről, dr. Radnai Béláról való megemlékezésünket iskolai szakmai napok és kiállítás rendezésével tettük emlékezetessé az érdeklődőknek. A rendezvényekre 2002. november 4. és 7. között került sor. Ebben a tanévben van Radnai Béla halálának 40. évfordulója. A tavalyinál szerényebb körülmények között tisztelegtünk emléke előtt. Arra törekedtünk, hogy minden itt tanuló diákunkhoz közelebb hozzuk iskolánk névadójának munkásságát. Kicsit többet beszélgettünk osztályfőnöki és fizikaórán is az életéről.
A nyitóünnepség után ellátogattunk a Radnai-iskola Egyetem téri emléktáblájához, ahol elhelyeztük a megemlékezés koszorúját, mécsest gyújtottunk, és felidéztük névadónk iskolaalapítási tevékenységét. A Farkasréti temetőben levő sírnál is meghatottan álltak diákjaink a koszorú elhelyezése után iskolánk igazgatója vezetésével.
A szóbeli vetélkedőn dr. Radnai Béla életének ismeretéről kellett számot adni a diákoknak. Először az életrajzból előzetesen összeállított ötperces anyagot mondták el, majd totó, villámkérdések, szórejtvények és versírás formájában adtak számot ismereteikről.
Szakmai versenyeken gépírásból, korrektúrázásból és szövegszerkesztésből mérhették össze tudásunkat tanulóink. A számítógépes rajzverseny és a rajzokból összeállított kiállítás is sikeres volt diákjaink körében. Az eredményhirdetésen iskolánk igazgatója, Nagy László adta át a díjakat, és megköszönte a versenyzőknek a részvételt.
Köszönetet mondok azoknak a diákoknak, szülőknek, kollégáknak, technikai dolgozóknak, akik magukénak érezték az ünnepségeket, és minden tőlük telhetőt megtettek annak érdekében, hogy sikeres lett a rendezvényünk.
Radnai Bélának, iskolánk egyik névadójának mondását választottuk jelmondatunknak, amikor szervezni kezdtük a Radnai-napokat. Ez a többértelmű megfogalmazás hatotta át napjainkat.
Akik ismerik a gyorsírást, azok tapasztalatból tudják, hogy a helyes anyanyelvismeret sokat segít akkor, ha valamit nem sikerül pontosan leírni, mert következtetni lehet a hallottakra áttételkor.
Akik nem tanultak gyorsírni, azoknak marad a gyorsírási jelek kódokkénti megfejtése. Ezt tették a csapatok tagjai is, amikor egy Petőfi-kötet segítségével kellett megtalálni azt a verset, amelyet gyorsírással kaptak meg. Meg kellett keresni az írás logokáját. A csapatok hamarosan rájöttek, hogy a versben refrén található, és a cím többször előfordul a versben is. Hatalmas sikerélményt jelentett, amikor megtalálták a verset, és kiderítették, hogy "ismerik" a gyorsírási jeleket.
A megoldandó feladatok között több nyelvi érdekességre figyelhettek fel a csapatok tagjai, és mindenütt szükség volt a helyes nyelvismeretre.
Az idegennyelv-tudás fontosságára Radnai azzal hívta fel a figyelmet, hogy munkáit más nyelveken is megjelentette, mivel maga is beszélt több nyelven. Mi is arra törekszünk, hogy diákjainknak igényévé váljon a nyelvtudás. Ezt a pályázat útján nyert többlet nyelvórák segítségével is igyekszünk segíteni.
Akik a Radnai-emlékversenyen a legjobban szerepeltek: Kiss Diána, Kuna József, Mészáros N. Márk, Nagy Brigitta, Kókai Hajnalka, Horváth Rita, Princz Mónika, Bagosi Ildikó, Nagy Brigitta, Sándor Viktória, Baksza Titanilla, Rácz Péter.
A diákok lelkes kutatómunkájával összegyűjtött anyagból készített tablókból, Valkó Dávid kollégánk fotóiból és diákjaink számítógéppel készített rajzaiból iskolai kiállítást is rendeztünk. A rajzokat több zsűri értékelése alapján jutalmaztuk, és a látogatók is szavazhattak, mert közönségdíjat is kiosztottunk. A jutalmazottak: Lehoczky Gabriella, Bögehold Fanni, Iványi Edina.
A Radnai-napok záróakkordjaként második alkalommal adtuk át az iskolánk igazgatója által alapított Móricz-Radnai-díjat, ezúttal Ruzsinszkiné Lukácsy Margitnak. A szép bronz emlékplakettet Marosits István Munkácsy-díjas szobrászművész készítette.
Az eseménysorozat sok diák és tanár részvételével az emlékezéshez illő hangulatban telt. A Radnai Béláról szóló történetek elénk állították az egységes magyar gyorsírás megteremtőjének s - hogy teljesebb képet kapjunk róla - a művészetek barátjának alakját.
A művészetpártoló Radnai
Az egységes magyar gyorsírási rendszer megalkotója saját szakmáján kívül is maradandót alkotott. Az 1930-as években kezdte el kortárs művészek alkotásait gyűjteni. A képeket a győri Zichy-kastélyban kialakított múzeumban helyezték el. A kiállítást 1997 novemberében Mészáros Júlia, a múzeum igazgatója nyitotta meg.
Gyűjteményében a nyolcak műveitől (XX. század első évtizede) az európai iskola új művészetszemléletű tagjainak jelentkezéséig találunk festményeket, rajzokat, szobrászati alkotásokat, és szórványosan néhány művet az '50-es évekből is. A gyűjtemény törzsét a '20-as évektől a Gresham-kávéházban összegyűlt asztaltársaságból szerveződő művészek, az ún. Gresham-kör tagjainak és művészbarátainak munkái alkotják. A gyűjtő a kiváló festőművészek (Barcsay Jenő, Bernáth Aurél, Derkovits Gyula, Egry József, Gulácsy Lajos, Kmetty János, Márffy Ödön, Nagy István, Rippl-Rónai József, Szőnyi István, Uitz Béla és mások) mellett a szobrászok és grafikusok munkáira is figyelt. Így került hozzá többek közt Ferenczy Béni, Medgyessy Ferenc, Madarassy Walter és Pátzay Pál több érme, kisplasztikája vagy szoborműve, s az akkor még alig ismert fiatal művészek (Bartha László, Elekfy Jenő, Gallé Tibor, Halápy János, Hincz Gyula, Koffán Károly, Novotny Emil Róbert, Szalay Lajos) képei, rajzai, akvarelljei.
Dr. Radnai Béla mecanatúrájával nemcsak felkarolta, támogatta és ösztönözte a kortárs művészeket, hanem a gyűjteményében szereplő műveik rendszeres bemutatásával aktív szerepet vállalt a modern magyar művészeti törekvések elismertetésében és értékeinek propagálásában is.
1962-ben bekövetkezett halála után özvegye gondozza művészeti hagyatékát, mely a Zichy-palotában közkinccsé válva a gyűjtő életművének végső célját valósítja meg.
Ruzsinszkiné Lukácsy Margit