orábban a gépek összekapcsolásának legfőbb oka az erőforrás- megosztás volt, manapság ezt kiegészíti a számítógépes kommuni- káció. Jelenleg már azt mondhatjuk, hogy az Internet a hálóza- tok hálózata, ahol egy-egy felhasználó földrajzi és politikai határokat figyelmen kívül hagyva kommunikálhat bármelyik háló- zat felhasználójával. Azt nem lehet megállapítani, hogy hány hálózat, csomópont tartozik az Internethez, hány felhasználó van a világon, csak azt tudjuk biztosan, hogy számuk egyre nö- vekszik. A kapcsolatban lévő hálózatokat sem lehet felsorolni, nemhogy az Internetre csatlakozó gépeket. Nem mindenki tudja azonban, hogyan épült ki az Internet, ez a mára már nélkülöz- hetetlenné vált eszköz. Mintegy negyven évvel ezelőtt az Egye- sült Államok első számú agytrösztje (sok-sok nagyon okos ember együtt) különös stratégiai problémával találta magát szemben. Hogyan tudják majd az amerikai kormányszervek fenntartani a kommunikációt egy esetleges nukleáris háború után? Felismerték, hogy Amerikának hálózatra volna szüksége, amely összeköti egy- mással a városokat, az államokat és a bázisokat. Kérdés volt azonban, hogyan lehetne megoldani a hálózat vezérlését és el- lenőrzését. Bármilyen felügyeleti központ vagy hálózati felleg- vár egyértelmű és közvetlen célpontot jelentene az ellenséges rakéták számára. Legelőször éppen a hálózat központja semmisül- ne meg. Hosszasan töprengtek ezen a fogas kérdésen, természete- sen a legnagyobb katonai titoktartással kezelve az ügyet, majd egy merész megoldással álltak elő. A legfontosabb alapelv, hogy a hálózat decentralizált, vagyis semmiféle központja nem lehet. Továbbá kezdetektől fogva úgy kell működtetni, mintha darabok- ból állna. Maguk az üzenetek csomagokra oszlanak. Minden egyes csomagnak két címe van: az egyik a forráscsomópontra, a másik a célcsomópontra utal. Az, hogy egy üzenetcsomag milyen pályát jár be, lényegtelen. Csak a végeredmény számít. Alapjában véve a csomagok, akárcsak a gumilabdák, egyik pontról a másikra vé- letlenszerűen lökődnek, de többé-kevésbé célirányosan, mígnem elérkeznek rendeltetési helyükre. Így az sem számít, ha a háló- zat egy része megsemmisül. A hatvanas években ennek a decent- ralizált, bombabiztos, csomagkapcsolt hálózat fejlesztésének a tervével két egyetem is foglalkozott. Az első, ilyen elvek alapján működő kísérleti hálózatot mégsem az Egyesült Államok- ban, hanem Nagy-Britanniában állították össze 1968-ban. Nem sokkal ezután a Pentagon egy nagyobb szabású projektet kezde- ményezett. Elképzeléseik szerint a hálózati csomópontokat ak- kori mércével mérve nagy sebességű szuperszámítógépek alkot- ták, amelyeken hatékonyan lehetett futtatni az országos kuta- tásokhoz és fejlesztésekhez szükséges számítógépes programokat. Az első ilyen csomópontot 1969 őszén állították föl. Ugyanebben az évben már négy csomópontja volt a hálózatnak. A négy számí- tógép külön erre a célra létesített, nagy sebességű közvetítő- vonalakon továbbította az adatokat. A felhasználó kutatók gépei terminálokként kapcsolódtak valamelyik csomópontbeli géphez, és a többi csomópontbeli számítógéphez is hozzáférhettek. Ennek kö- szönhetően a tudósok és kutatók a távolból is megoszthatták egy- mással számítógépes eredményeiket. Nagyon hasznos szolgáltatás volt ez, mivel a hetvenes évek elején igen drága volt a gépidő. A hálózat működésének második évében egy különös dologra derült fény. A felhasználók az elvileg csupán tudományos kommunikáció- ra szolgáló hálózatot időközben egy közhasználatú, nagy sebes- ségű, a szövetségi kormány által támogatott elektronikus postává alakították. Többé már nem csak tudományos információcsere zaj- lott: hírek és személyes üzenetek árasztották el a hálózatot. A kutatók közös projektek kiépítésére is használták a hálót. El- küldték egymásnak kutatási eredményeiket, vagy egyszerűen csak cseverésztek. Nem sokkal később megszületett a hálózat levelezé- si listája is, az az új technika, amelynek segítségével ugyanazt az üzenetet egyszerre több előfizetőnek is el lehetett küldeni. Országos Szakmai Tanulmányi Verseny Elődöntő Gépírás – tízperces másolás 2004. március 25. 2 3 Nemzeti Szakképzési Intézet