Az ápoltság az öltözet, minden ruhadarab tisztaságát, frissességét és jólvasaltságát (ahol a vasaltság szükséges) jelenti. Otthonról való induláskor ez nem jelenthet problémát. Hosszabb utazáskor is felkészülhetünk erre a megfelelő váltás megfelelő csomagolásával. A legkönnyebb ez turistaúton, amikor a könnyű, vagy szabadidő-öltözetek rendben tartása nem igényel munkaigényes műveleteket. Hivatalos úton szükség esetén (főleg a férfiaknak) igénybe kell venni a szállodai szolgáltatásokat, mint a mosatás, vasalás. Egy gyűrött ing, egy leszakadt gomb is kellemetlen benyomást kelthet, s azután nem értjük partnerünk visszafogott magatartását. Egyes divatirányzatok, vagy helyesebben egyes társadalmi mozgalmak ruhaviselete készakarva szembeszállt az öltözetek ápoltságával is. Az elmúlt években ilyen volt a rongyos, a kopott, a rojtos farmernadrág. Ezeket az öltözeteket is tisztán viselik, a kopás-nyűvés mesterséges. A munkaruhánál a divat háttérbe szorul, és a viselet praktikussága összefonódik a tisztántarthatóság, a moshatóság, a tartósság követelményeivel. A divat kalandja az emberiség örök élménye. Egy kényszerszülte megoldás (mint az angol király átázott nadrágjának szárítása következtében bedolgozott él) századokra kiható divatot eredményezhet. Divat születhet kényszerből, politikai rendszerváltásból, társadalmi átalakulások következtében, tudatos divatváltoztatási törekvésekből, vagy ösztönös divatújításokból. Érdemes visszatekinteni, mit is jelentett más korokban az öltözködés, hogyan alakultak ki a mai ruhadarabjaink. Az öltözködés szokásai természetesen igazodtak az éghajlathoz: míg az ókorban délen az ágyékkötő és változatai voltak a meghatározók, északon az állatbőrök és prémek képezték az öltözködés alapanyagát. Európa különböző kultúráiban az időszámításunk kezdete előtti néhány évszázadban férfiak és nők egyformán a testüket lazán burkoló ingszerű ruhadarabot hordtak. Ebből alakult ki a római tóga, amely időszámításunk tizedik századáig meghatározta az öltözködés divatját. Ezután kezdtek a bizánci hivatalnokok szűk ruhát viselni, és a szigorú protokolláris rend kialakulásával együtt nőtt a ruhák hossza, nélkülözhetetlenné vált a ruhaujj, míg elérte a csuklót, és mindenféle díszítés, drágakövek, gyöngyök, aranyszegélyek fokozták a merev mozdulatlanság és a mesterkélt előkelőség látszatát. A X. század Európája az uralkodók és az alattvalók ruházatában különbséget még csak az anyag és a díszítés tekintetében ismer el, szabásban lényeges különbség nincs. De ezután nemsokára eltér a férfi és a női divat alakulása. A hölgyeknél a ruházat szoknyaszerűen meghosszabbodik, a férfiaknál a rövid nadrág és a teljes lábat takaró harisnya válik megszokottá, majd a nadrág fokozatosan meghosszabbodik a bokáig, illetve a cipőig. Az öltözet a társadalmi helyzet kifejezőjévé válik a klasszikus osztálytársadalmakban. Törvények és tilalmak szabályozzák az egyes osztályokba tartozók által viselhető ruhák anyagát, szabását, díszítését. Burgundia érdeme, hogy a XIV. században az arisztokrácia levetette a hosszú tunikát, és felöltötte a rövid városi kabátot. A divat kinövéseit azonban számos tilalommal igyekeztek megszüntetni. A burgundiai divat a karcsú, hegyes formák alkalmazását jelentette fejfedőn, ruhán, cipőn egyaránt. De a cipő hosszát előírások szabályozták: a hercegek a lábuknál két és félszer, a főnemesek kétszer, a lovagok másfélszer hosszabb cipőorrot viselhettek. A gazdag polgárok duplájára, a szegények csak fél lábnyira hosszabbíthatták meg lábbelijüket. A Napkirály törvényben szabályozta az uszályok hosszát. A francia forradalom ugyanolyan megrázkódtatást jelentett Európa társadalmában, mint amilyen hatást gyakorolt divatjára. Az új divat hozta magával a nadrágviselet gyökeres megváltoztatását, ami a mai férfinadrág ősének tekinthető. Jóval később az egyenjogúság kifejezéseként kezdték viselni a nők is a nadrágot. Eközben Skóciában máig is fennmaradt a férfiak szoknyaviselete nemzeti sajátosságként. Az európai divat sajátos utat követ. A leghíresebb divatkreátorok olaszok voltak, de Párizsban működtek. Amerikából indult ki a szabadidődivat. Természetesen fellelhetők az európai divatban orosz, indiai, távol-keleti hatások is. Az elegancia a divat egyik legfontosabb fogalma. Ízléses, választékos, divatos, előkelő öltözködést jelent. Benne van azonban a megjelenés, a magatartás, az öltözet viselésének módja és rengeteg apró személyiségi megnyilvánulás. Lehet valaki elegáns sportruhában, egy egyszerű öltönyben is, miközben mások szmokingban vagy a legdivatosabb estélyi ruhában sem hatnak elegánsnak. Személyi adottság is lehet, de ha ez hiányzik, megtanulható! A hivatali öltözet, utcai viselet, munkaruha, szabadidőruha ma jól megkülönböztethető öltözködési módokat jelölnek. Alig néhány évtizede a hivatali öltözet és az utcai viselet lényegében még azonos volt, a szabadidőruha megjelenésével azonban egyre jelentősebb különbség alakult ki közöttük. A szabadidőruha utcai viseletté is vált, sőt behatolt a hivatali öltözet területére, és nagymértékben átvette a munkaruha szerepét. A kép így manapság meglehetősen kevert. A hivatali öltözet a férfiaknál ma is az öltönyt jelenti, természetesen a divat mindig is sokféle lehetőségét felhasználva. A hölgyeknél a választék jóval sokrétűbb. Ez az öltözet elvárható mindazoktól, akik üzleti partnerekkel, ügyfelekkel, külföldiekkel munkakörükből adódóan kapcsolatba kerülnek. Egyértelműen kizárandó a hivatali öltözet fogalmából a farmer és a szabadidőruhának minden változata, bármilyen divatos is. Ez persze nem jelentheti azt, hogy egy irodaépület minden részéből száműzni kell ezeket az öltözködési formákat. Semmi nem indokolja, hogy a telefonközpontos öltönyben üljön a munkahelyén, vagy a leíróirodában a fiatal gépírónő ne járhasson be farmerruhában. A hivatalos öltözet fontos eleme az, hogy öltözködésemmel megtisztelem partneremet – ahogy minden más társasági rendezvényen is. Az elvárt normák teljesítése nem jelenthet megterhelést, és néhány gyakorlati megoldással mindig kényelmessé tehető. Meleg nyári napokon elég a zakót és a nyakkendőt a hivatalban tartani, nem kell az öltönyben már a reggeli forgalomban megizzadni. Dolgozhatunk ingujjban, de vegyünk zakót a bejelentett látogató érkezése előtt. A nyakkendővel is hasonlóképpen járhatunk el. Társasági életünkben manapság nagymértékben eluralkodott a kötetlenség. Figyelembe véve az etikett és protokoll évszázados fejlődését, ez már alapvetően a korunk szelleméhez illő folyamat. A kötetlenség azonban néha a megszokások elé fut, és sajátos körülmények között érvényesül. A nőknek a strandon már elfogadott topless divatja sem a felnőtteket, sem a fiatalokat nem ütközteti meg. De hogyan reagál az apa és az anya, ha fia véletlenül egy balatoni strandon toplessbe vetkőzött tanárnőjével találkozik? És hogyan reagál maga a diák ott azonnal, és később, az iskolában? Ez és a hasonló helyzetek mai életünkhöz tartoznak. Kitagadni, betiltani nem lehet, nem is érdemes. A nevelési kultúrának kell felnőnie ahhoz, hogy a gyerek és a szülő is természetesen kezelje a társadalmilag természetes hasonló megnyilvánulásokat. Másrészt egyéni viselkedéskultúránknak kell alkalmazkodnia társadalmi megjelenésünk különböző helyzeteihez. Egyébként a női öltözet legjellemzőbb ruhadarabja - a szoknya - a felsőruha kettéválásával alakult ki a XV. században, majd megrövidült, néha pedig meghosszabbodott a divat változó szeszélyei szerint. Illik hozzá alkalomtól függően a blúz, a pulóver. A kosztüm a múlt század terméke, és megmaradt az elegáns női öltözet megtestesítőjeként. De a szoknya mellett hordható még számos kabátszerű felsőrész is. A hosszúnadrág a női ruházat szerves elemévé vált még a farmer megjelenése előtt, különböző változatai mindennapi és ünnepélyesebb öltözködéskor is megszokottak. Az öltözködés mindig az alkalomhoz igazodik. A magánéletben viszonylag önhatalmúlag döntjük el, mit tartunk ünnepélyes jellegű alkalomnak. Barátunkat meglátogathatjuk szabadidőruhában vagy öltönyben, társaságot fogadhatunk nyakkendő nélkül, ingujjban (feltéve természetesen, hogy ezt a lazítási lehetőséget nekik is felkínáljuk). A moziba menve sem öltözünk ki, de színházba, operába elmenni tornacipőben, farmerban, nyakkendő nélkül, borzasan: a művészettel és a művészekkel szemben illetlenség, ízléssértő és neveletlenség a többi nézővel szemben is. A hivatalos életben az öltözködésnek még fontosabb szerepe van, ezért az alkalmakat az ünnepélyesség foka szerint rangsorolják. Ezek szerint hivatali, alkalmi és speciális (kirándulás, sport) ruhákat különböztetnek meg.