A magyar lakosság pénzügyi kultúrájáról sokan és sokszor elmondták már, hogy alacsony a színvonala. Ennek egyik oka a történelemben keresendő, mert az emberekben nem alakult ki a pénzügyi tudatosság. Sokáig csupán egyetlen forma, a bankbetét létezett a megtakarítások elhelyezésére, és nem is volt szükség szélesebb körű befektetési ismeretekre. A szocialista társadalmi-gazdasági rend idején igazán komoly megtakarítások nem is halmozódhattak fel, s ha valamennyi mégis összegyűlt, az csakis az OTP-be vagy a takarékszövetkezetekbe vándorolhatott. A rendszerváltozás után egyszerre itthon is megjelentek a legváltozatosabb befektetési lehetőségek, rengeteg új fogalommal kellett megismerkedni. Csak úgy sorakoztak az új befektetési ajánlatok: részvények, kötvények, befektetési jegyek, pénztárjegyek. Az emberek csak kapkodták a fejüket a számos új elnevezés hallatán. Sokan már ekkor úgy határoztak, hogy maradnak a jó öreg bankbetétnél. Ez nem éppen jó taktika, mert alapfokú befektetési ismeretekre szert tenni és azokat felhasználni már akkor is kifizetődő, ha kisebb összeg áll rendelkezésünkre. Emellett szóló érveinket riasztó példával kezdjük. Megfelelő tudással ugyanis elkerülhetjük, hogy egy vonzó megtérüléssel kecsegtető, ám rossz esetben egész befektetett pénzünket eltüntető, úgynevezett bóvlibefektetést válasszunk. A pénzügyi szférának is megvannak ugyanis a maga pilótajátékai. Ilyenek a szinte visszafizetési esély nélkül kibocsátott, magas kamatot ígérő kötvények vagy az olyan részvények, amelyeknek kibocsátói várhatóan veszteségesek lesznek, és csak felélni képesek a részvényesektől összegyűjtött tőkét. Természetesen vonzóbb tanulási indokot is fel lehet hozni, ha megnézzük, milyen nyereséggel járhat számunkra, ha meggondoltan fektetjük be a pénzt. Mindenki ismer racionálisan gazdálkodó embereket, akik időt és fáradságot nem sajnálva mindennek utánajárnak a nagyobb kiadással járó beszerzéseik során. Kinyomozzák, melyik üzletben a legkedvezőbb az ár, összehasonlítják a teljesítményt és az árat, számolgatják a későbbi alacsonyabb fogyasztással megtakarítható összeget. Jó esetben tényleg megtakarítanak öt-tizenöt százalékot a mosógép vagy a tévé árából, ám két napot áldoztak a kutakodásra. Ugyanezek az emberek a tőkepiaci választék felmérésére ritkábban veszik a fáradságot. Pedig minimális ismereten alapuló egyszeri döntés jó néhány sikeres vásárlás vagy többheti túlóra hasznát termelheti meg. Természetesen minél magasabb összeget tudunk havonta félretenni, annál fontosabbak az ismeretek, hiszen annál több múlik a megfelelő befektetési forma megtalálásán. Amikor befektetési döntést hozunk, az egyik legelső kérdés az, hogy a pénzt forintban vagy devizában érdemes-e tartani. Természetesen a kérdésre nem egyértelmű a válasz, ezért leginkább azon érdemes elgondolkodni, milyen szempontokat kell figyelembe venni a mérlegeléskor. A devizák összehasonlításakor két tényezőt mindenképpen látni kell. Egyrészt azt, hogy hány százalékra tudjuk befektetni az adott pénznemben a tőkénket, másrészt árfolyamuk várható változását. Akár forintbetétben, akár devizabetétben helyezzük el egy évre a tőkénket, kapunk valamekkora kamatot, de könnyen tévedhetünk a valódi haszon megbecsülésekor. A tényleges haszon nagyságának felméréséhez azt is meg kell nézni, hogy egy év elteltével hogyan változtak az átváltási arányok, azaz mekkora árfolyamnyereséget, esetleg árfolyamveszteséget könyvelhetünk el, ha devizában volt a tőkénk. Általában elmondható, hogy az utóbbi években a forintban elhelyezett betétek előnyösebbek voltak, mint a devizában tartottak. A hazai lakossági befektetések is ennek függvényében alakultak. A helyzetet az is befolyásolja, hogy az egyes devizák után változatos kamatot kínálnak a bankok. Az is befolyásoló tényező, hogy az egyes pénznemek helyzete a forinttal szemben szintén változik. Ezt figyelembe véve minden évben vannak olyan devizanemek, amelyekkel még akkor is jobban járunk, ha nem kamatoztatjuk őket, más devizák pedig nem tudnak versenyezni a forintbetéttel. Magyarországon a gazdasági rendszerváltozást követően a vállalatok sorra alakultak át részvénytársasággá, ezért elméletileg egyre több részvény cserélhetett gazdát. A Budapesti Értéktőzsde újranyitásával a részvényeknek szervezett piacuk működik, de a hazai befektetők tőzsdén nem jegyzett vagy éppen külföldi tőzsdei papírokat is vásárolhatnak. Azért vásárol részvényt a magánemberek többsége, hogy annak anyagi előnyeit élvezze, azaz osztalékot kapjon, illetve a részvénnyel árfolyamnyereséget érjen el. Emellett hajlamos elfeledkezni arról, hogy ennek az ellenkezője is bekövetkezhet. Mindazonáltal nem szabad megfeledkezni arról, hogy amikor részvényt vásárolunk, akkor egy részvénytársasági formában működő gazdálkodószervezet részbeni tulajdonosaivá válunk. A cég akkora része a miénk, ahogyan részvényeink száma az általa kibocsátott összes részvényhez viszonyul. A tőzsdén az értékpapírokkal brókercégek, hivatalos megnevezéssel befektetési szolgáltatók kereskedhetnek. Ha részvényt szeretnénk venni, fel kell keresni egy ilyen társaságot. Magánbefektetőkkel ugyan nem szívesen foglalkoznak az intézményi ügyfelekre szakosodott cégek, de azért a nagy verseny miatt a legtöbb helyen készségesen fogadják a befektetni akarót, és megadják a szükséges felvilágosítást. Ha megtaláltuk a számunkra ideális brókercéget, akkor nyitnunk kell egy értékpapírszámlát, amelyen ügyleteinket nyilvántartják. Amikor részvényt adunk el, érdemes határozott ajánlati árat közölni, egyfajta határt, úgynevezett limitet, ameddig az alkusz elmehet. Értelemszerűen vételkor azt a legmagasabb árat kell meghatározni, amelyen még engedélyezzük a brókernek, hogy megvegye számunkra a részvényt, míg eladáskor a számunkra még elfogadható legalacsonyabb árat. A megbízás általában akkor is valamilyen minimális költséggel jár, ha az később nem teljesül. Az eladáskor mégis érdemes lehet olykor a piaci árszint fölött, vételkor pedig az alatt meghatározni az árat. Gondolhatunk ugyanis arra, hogy valamilyen hirtelen optimizmustól vezérelve az árfolyam egy magasabb sávba is elkalandozik, ahol így mi a csúcs közelében tudunk kiszállni, vagy más esetben éppen alacsonyabb áron juthatunk részvényekhez. Ha valamilyen okból gyorsan meg akarunk szabadulni a részvényektől, adjunk aktuális, piaci áras megbízást a brókernek. A befektetők többféle céllal vásárolhatnak. Természetesen az ügyletek elsődleges célja a minél nagyobb nyereség elérése, de egyesek, elsősorban a szakmai befektetők azért szereznek részesedést más társaságokban, hogy befolyásolni tudják annak üzletpolitikáját. Nem ritka, hogy egy cég tulajdonhányadot szerez saját vevőjének vagy éppen a szállítójának a cégében. A magánbefektetők részvényvásárlásának oka jellemzően sokkal egyszerűbb. A részvénytulajdonosok a vagyonuk mielőbbi növekedésére számítanak befektetésük után. A részvényesek kétféle jövedelemre tarthatnak igényt. Az egyik a gazdasági társaságok éves adózott eredménye után fizetett osztalék, a másik a részvények eladásakor elérhető nyereség. A Budapesti Értéktőzsdén az elmúlt években a befektetői profit jelentős része árfolyamnyereségből származott. Igaz, bőven akadt, aki árfolyamveszteséget szenvedett el befektetései után. Mindenki nagy izgalommal várja az áprilisi időszakot, amikor napvilágot látnak az egyes cégek osztaléktervei. Az infláció mérséklődésével párhuzamosan az osztalékfizetés jelentősége felértékelődik. Megjelentek olyan cégek a tőzsdén, amelyek részvényeit azért keresik, mert kifejezetten magas osztalékot fizetnek. Az osztalék mértékéről a tőzsdei kibocsátók évi rendes közgyűlése, azaz az előző gazdálkodási évet lezáró tulajdonosi fórum hivatott határozni. A vita jellemző lefolyása szerint a kisbefektetők nagy fontosságot tulajdonítanak a minél magasabb osztaléknak, míg a cégvezetés az alacsonyabb mellett érvel, hogy a megmaradt tőkét újra a részvénytársaságba lehessen fektetni, beruházásokra, terjeszkedési elképzelések megvalósítására fordítani. A részvénytársaságok működésének elsődleges célja azonban mindig is a tulajdonosok érdekeinek a szolgálata. Az osztalékfizetést mint tulajdonosi javadalmazást egyébként csak a nyereséges cégek alkalmazhatják, hiszen osztalékot fizetni csak az adott évi adózott eredménytartalékból lehet. A részvények vásárlásával voltaképpen a kibocsátó társaságról mondunk véleményt. Egy részvény ugyanis akkor lehet jó befektetés, ha a cég növelni képes árbevételét, nyereségét. A befektetési tervünk az is lehet, hogy hosszabb időtávra vásárolunk részvényt. Ilyenkor nem figyeljük a napi ármozgásokat, hanem azt mondjuk, hogy várunk még két évet, mert akkor jóval magasabb lehet az árfolyam. A másik lehetőség az, hogy az árfolyammozgást a rövid távú árfolyamnyereségre igyekszünk kihasználni. A befektetők harmadik csoportja a napon belüli ármozgást használja ki, egyazon napon többször eladja, illetve megveszi esetleg ugyanazokat a részvényeket. Amikor az árfolyamnyereségről gondolkodunk, nagyon hamar érdemes megállni a kockázat fogalmánál, hiszen a részvényekkel nemcsak nyerni lehet, de veszteni is. Mindez természetesen az állampapírokra és a befektetési jegyekre is igaz, ám a részvényekre vonatkozóan valamivel erőteljesebben jelentkezhet ez az igazság. A részvények árfolyama nemcsak a társaságokról terjedő kedvezőtlen hírek hatására eshet azonnal, hanem a politikai választások, az adott ország makrogazdasági mutatói, a környező országokból érkező, bizonytalanságot sejtető információk vagy éppen a vevők hiánya ugyanúgy levihetik az árfolyamokat. A részvények másik kockázata a likviditás hiánya. Az értékpapírt kibocsátó cégben tulajdonhányadot vásárolhatunk, ám azt senki sem garantálja, hogy vissza is vásárolja tőlünk a részvényeket, ha esetleg el akarjuk adni azokat. Részvényeinktől mindig csak akkor szabadulhatunk meg, ha megtaláljuk az üzlet másik tényezőjét, a vevőt. Mindezt a sok kockázatot természetesen nem vállalnák a befektetők, ha a mérleg másik serpenyőjében semmi nem volna. A hosszabb távú idősorok elemzéséből látszik, hogy a magasabb kockázatú részvény tartása nagyobb profittal is jár. A magyar részvények mintegy háromnegyede külföldi kézben van, ezért a tőzsdére nagy hatással van a dollár-forint árfolyam is. Az állampapír-befektetés az egyik legelterjedtebb, legbiztosabb befektetési forma, amely mind a szakértelemmel nem rendelkező, mind a profi befektetőknek ajánlható. Az utóbbiak az átlagosnál magasabb hozamokat is elérhetnek alaposabb ismereteik révén. Az állampapírpiacnak az az alapja, hogy az állam folyamatosan bocsát ki olyan értékpapírt, amelyet garantáltan visszafizet. Ezek az értékpapírok testesítik meg az ország adósságterheit, illetve fedezik a költségvetés adott évben keletkező hiányát. Az állampapírok legnagyobb előnye az, hogy amennyiben a futamidő végéig megtartjuk őket, általában pontosan előre látható hozamot garantálnak a befektetőknek. Ráadásul nem kell számolni a vissza nem fizetés kockázatával. A bankok vagy a kötvényt, részvényt kibocsátó vállalkozások csődbe mehetnek, és felszámolásuk esetén képtelenek lehetnek a befektetők tőkéjét visszafizetni. Az államot azonban nem lehet felszámolni, nem megy csődbe. Természetesen az előbbi mondat nem minden esetben igaz. Egy jó adós államnak minden korábban kibocsátott állami papírért illik felelnie. Előfordulhat azonban olyan eset is, hogy az állam fizetésképtelenséget jelent be. A jellemző helyzethez visszatérve azonban az állampapírokkal előre látható, biztos hozamot érhetünk el. A magyar állam kifejezetten jó adós. A belföldi intézmények és a lakosság által elérhető állampapírok között vannak egy évnél nem hosszabb futamidejű kincstárjegyek, és léteznek egy évnél hosszabb lejáratú államkötvények. Az állampapíroknak élénk a kereskedelmük, leginkább a tőzsdén kívüli forgalom keretében cserélnek gazdát. A magánszemélyek vásárolhatnak rövid futamidejű kincstári takarékjegyeket, kamatozó kincstárjegyeket és kincstári takarékkötvényeket is, mégis kétfélét érdemes jobban megismerni. Ezek az egy évnél nem hosszabb diszkontkincstárjegyek, illetve a hosszabb távú fix vagy változó kamatozású államkötvények. Mindenképpen érdemes gondosan választani. Amennyiben például az infláció emelkedése várható, inkább változó kamatozású papírt érdemes venni, mivel ezek hozama együtt nő a pénzromlás fokozódásával. Ha az áremelkedés ütemének erőteljes csökkenését várjuk, vegyünk inkább hosszabb távú, fix kamatozású állampapírt, hiszen ennek állandó kamata a későbbi alacsony inflációs környezetben igen kedvező lesz. A befektetők kölcsönadják pénzüket az államnak, amiért cserében állampapírhoz jutnak, majd a későbbiekben visszakapják tőkéjüket a kamattal együtt. A vállalati kötvényt jegyzők nem lesznek tulajdonosai az adott cégnek. Ha viszont egy vállalat részvényeiből vásárolnak, tulajdonossá is válnak. A vállalati kötvényekkel kapcsolatban a befektetőknek azért nagy a kockázatuk, mert ha a pénzügyileg kevéssé stabil cég rosszul gazdálkodik, és felszámolási eljárás indul ellene, akkor könnyen elveszthető a teljes befektetett tőke. Ezért tájékozódni szükséges, hogy vállal-e valaki garanciát a visszafizetésre, milyenek a cég jövőbeli kilátásai, mennyire stabil ágazatban tevékenykedik. A tájékoztatók alapján a kötvényesek még idejében megérezhetik egy esetleges csőd előszelét. Vállalati kötvények megvásárlásával egyébként szép hozam érhető el. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az infláció mérséklődésével összhangban a hosszabb távra ígért kamat számottevően meghaladhatja az aktuális piaci kamatszintet. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a fajta befektetés bizonyos szakmai hozzáértést igényel. A megtakarításokkal foglalkozó könyvek és a gyakorló szakemberek egységes és visszatérő jó tanácsa, hogy a befektetések kockázatát mindig érdemes portfólió-megosztással csökkenteni. Ez azt jelenti, ha valaki több helyen, többféle értékpapírban tartja a pénzét, az árfolyam esetleges esése csak mérsékelten érinti vagyoni helyzetét. Általában a lakosság, a kisbefektetők néhány százezer forintnyi pénzzel nehezen tudják sokféle papír, illetve közvetítő révén csökkenteni kockázatukat. Az utánajárás, valamint a tranzakciós költségek elvinnék a kockázatmérséklés esetleges hasznát. E problémára kínálnak ideális megoldást a befektetési alapok. Ez a megtakarítási forma olyannyira népszerű, hogy napjainkban az egész világon sokmilliárd dollárt kezelnek a befektetési alapok. Már a magyarországi alapok is együttesen több mint kétmilliárd körüli összeggel gazdálkodnak. Az alapok összegyűjtik a befektetők pénzét, majd a hivatásos vagyonkezelők az immár milliós-milliárdos nagyságrendű vagyont a törvény által megengedett megtakarítási formákba helyezik el. A technikai lebonyolítás menete a következő. Egy befektetési alapkezelő társaság befektetési jegyeket bocsát ki, amelyek összességében a teljes kezelt vagyont jelképezik. Többféle alaptípus létezik. A legáltalánosabb konstrukcióban, a nyílt végű alapban az alap gazdálkodik a pénzzel, és egy bank, az úgynevezett letétkezelő naponta kiszámolja, mennyit is ér az alap birtokában lévő portfólió. Ez attól függ, hogy az egyes megtakarítási formák aktuális értéke - részvények, kötvények, kincstárjegyek stb. - mekkora. Ha a kapott összeget elosztjuk a befektetési jegyek számával, megkapjuk egy befektetési jegy aktuális értékét, az egy jegyre jutó nettó eszközértéket. A befektetési jegyeket bármikor meg lehet vásárolni ezen, vagy ehhez közeli értéken, amelyet egyébként a gazdasági napilapokban is közzétesznek az alapkezelők. A visszavásárlási ár szintén a nettó eszközérték alapján alakul ki. Természetesen a befektetési alapkezelő jutalékot von le költségei fedezésére, aminek többféle formája lehet: fix százalék vagy olyan jutalék, amit az alapkezelő csak bizonyos elért hozam után kap meg. Emellett általános a jegyek megvételekor, vagy visszaváltásakor felszámított konkrét összegű vagy értékarányosított díj. Az alapok többféleképpen csoportosíthatók. Mindenképpen különbséget kell tenni az úgynevezett zártvégű és nyíltvégű alapok között. Magyarországon az adózási előnyökre tekintettel régebben az első forma volt a népszerűbb, mert az állam adókedvezményt adott a három éven át megtartott befektetések után. A zártvégű alapok lényege az, hogy az alapkezelő meghatározza azt a fix időtávot, ameddig pénzünket az adott szerkezetben kezeli. A kibocsátott befektetési jegyeket csak egy adott időszak után lehet visszaváltani. A Budapesti Értéktőzsdén a zártvégű jegyekkel lehet kereskedni. Ha tehát valaki lejárat előtt szeretné felszámolni befektetését, a tőzsdén megpróbálhatja értékesíteni. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a befektetési jegyek tőzsdei kereskedése nem mondható likvidnek, mindeddig nehéz volt megtalálni az adásvétel másik szereplőjét. Az adózási szabályok módosulása miatt az újonnan induló alapok szinte kizárólag nyíltvégűek. Ezeknek az alapoknak a vonzerejét a tökéletes likviditás adja. Emellett jelentéktelenek a hátrányok, pedig szinte minden más szempontból a zártvégű alap az előnyösebb. A hozamot tekintve például egy zártvégű alap kedvezőbb lehet, mert az alapkezelő hosszú távon tud tervezni, hosszabb lejáratú papírokba fektethet, ezért nagyobb nyereség érhető el.