Etalon, 2003. november - Országos gépíróverseny *A magyar gazdaság jelenlegi állapotát, vagyis a gazdasági növekedés lassulását és a külgazdasági egyensúly romlását a kutatói-elemzői közvélemény és a gazdasági szereplők többsége aggasztónak látja. A nemzeti össztermék első fél évi közel háromszázalékos emelkedése természetesen önmagában nem feltétlenül rossz eredmény. A gondot inkább az jelenti, hogy e lassuló növekedés elérése is többszörös egyensúlytalanságok árán sikerült. Mind ez ideig a lakosság és az államháztartás is túlköltekezett, és mivel eközben számottevően romlott a magyar vállalatok versenyképessége, némileg csökkentek a reálgazdasági alapok. Az elmúlt másfél évtized folyamatainak tükrében az import elszabadulását, a külső egyensúly megbomlását és az államadósság ugrásszerű növekedését reális veszélynek kell tekintenünk, amelyen korábban is csak átfogó stabilizációs intézkedéssorozattal sikerült úrrá lenni. Most is szükség van gazdasági stabilizációra, és megítélésünk szerint erre ma még mérsékelten növekvő reálbérek mellett is van lehetőség. A bajok orvoslásához két tényezőre érdemes összpontosítani: a növekvő külső egyensúlyhiány összetevőire és a versenyképesség javításának feltételeire. A folyó fizetési mérleg hiányának ez évi növekedését egyrészt a jelentősen romló külkereskedelmi egyenleg, másrészt a negatív szolgáltatási mérleg magyarázza. A folyó fizetési mérleg hiányának emelkedését alapvetően nem az államháztartási hiány növekedése okozza. A központi költségvetés növekvő hiányát jelentős részben olyan kiadási tételek eredményezik, amelyek a lakossági fogyasztáson keresztül növelik az importot. Ilyennek tekinthető mindenekelőtt a nemzeti össztermék és a termelékenység növekedési üteménél sokszorosan gyorsabban emelkedő bérkiáramlás és az év első nyolc hónapjában a 87 milliárd forintot kitevő lakásvásárlási hiteltámogatás. A kiadási tételek lassúbb növekedése mérsékelné a lakossági fogyasztás emelkedését, és a lakossági eladósodás irányát segítene megfordítani. Emellett arra is érdemes fokozott figyelmet fordítani, hogy a külső egyensúlyhiány tavalyihoz viszonyított növekedésében nem csupán az államháztartás és a lakosság túlköltekezése, hanem a vállalatok forrásbevonása is egyre jelentősebb szerepet játszik. Ez utóbbi önmagában örvendetes jelenség, hiszen élénkülő beruházási aktivitásról, vagyis javuló reálgazdasági alapokról tanúskodik. Ezért a vállalati hitelek és a beruházásokhoz szükséges import növekedését a folyó fizetési mérleg hiányának átmeneti emelkedése árán is érdemes vállalni, amit a versenyfeltételek javulása esetén a külföldi működőtőke erőteljesebb beáramlása jó eséllyel fog majd kiegyenlíteni. A vállalati szektor növekvő külső finanszírozása tehát - a lakosság fogyasztási és megtakarítási viselkedésében tapasztalható negatív változással ellentétben - hosszabb távon vélhetően nem nehezíti, hanem elősegíti majd a külső egyensúlyhiány enyhítését. Ebben a helyzetben a pénzügyi politika azzal a dilemmával néz szembe, hogy a beruházások élénkülését szolgáló alacsony kamatszint még kevésbé ösztönözné a lakossági megtakarításokat, a magas kamatok viszont erősítenék a forintot, és rontanák a gazdaság ár- és költség-versenyképességét. A dilemma feloldásához hozzájárulhat a működőtőke-beáramlás erősödése, amelyet a reálbérek jövő évi igen szerény, a termelékenység növekedését meg nem haladó ütemű emelkedése és az árfolyam stabilitásán alapuló, kiszámítható gazdasági környezet ösztönözhet. Ez viszonylag kisebb mértékű államháztartási hiány esetén inflációcsökkentő hatással járna, ami egyrészt hozzájárulna az Európai Unióhoz való csatlakozás pénzügyi feltételeinek a teljesítéséhez, másrészt pedig hazai viszonylatban is többletberuházásokat eredményezne. A gazdasági körülmények ilyen változása következtében ismét lehetővé válna a kamatok óvatos csökkentése. A versenyképesség növelésének egyik eszköze tehát részint az állami túlköltekezés csökkentése lehetne, részint pedig egy olyan társadalmi megállapodás, amely egyaránt hozzájárul a költségvetési egyensúly megteremtéséhez és a fogyasztási szokásokat meghatározó jövedelem-várakozások átalakításához. A kormány, a munkavállalók és a munkaadók képviselői között egy ilyen, minimum néhány éves érvénnyel bíró megegyezés megkötése nagymértékben elősegítené e fontos célok megvalósulását. A gazdasági és monetáris unióra való felkészülés során Európa-szerte általánossá vált efféle megállapodások a bérkiáramlás és az adórendszer egyezségen alapuló szabályozása révén kiszámíthatóbbá teszik az elérhető jövedelmeket, ennek eredményeként csökkentik az inflációs várakozásokat és növelik a versenyképességet. Egy ilyen megállapodás teljesülése esetén átmenetileg még a mostaninál nagyobb fizetésimérleg-hiánnyal is könnyűszerrel képes megküzdeni a gazdaság, miközben a belső egyensúlyi mutatók már rövidebb távon is javulhatnak. A magyar gazdaság visszaesése a Gazdaságkutató Részvénytársaság októberi előrejelzése szerint megállt, és jövőre már kismértékű javulás is lehetséges. A nemzeti össztermék növekedési üteme az év végén meghaladja majd az első fél évit, és a gazdaságkutatók szerint is az év egészére vonatkozóan közel háromszázalékos növekedés várható. A lakossági fogyasztásra, a lakásépítés gyors bővülésére alapozott növekedés jelentős egyensúlyromláshoz vezetett, ami hosszú távon nem tartható. A folyó fizetési mérleg mindazonáltal jövőre is tovább romlik. Az ország külföldi nettó adóssága is emelkedni fog, a következő esztendőben már a nemzeti össztermék egynegyedét teszi ki. Ennek oka, hogy a működőtőke-beáramlás jóval alatta marad a hiánynak, annak ellenére, hogy az előző évihez képest az idén magasabbak a privatizációs bevételek. Az infláció ismét emelkedik, mértéke az év végére meghaladja az öt százalékot. Jövőre az éves átlag hat százalék feletti lesz. Az év első hónapjaiban a havi ütem elérheti a hét százalékot, de ezt követően hasonló mértékben csökken is majd az infláció. Ezt a folyamatot részben az áfakulcsok átalakítása is magyarázza. A pénzügyi tárca az adóemelés következtében egy százalékpontos átlagos áremelési hatással számol, a jegybank megközelítőleg másfél százalékról beszél. A gazdaságkutatók szerint jövőre az államháztartás idei nemzetiössztermék-arányos hiányát közel négy százalékra lehet csökkenteni. Ez a javulás feltétlenül szükséges, de a lehetőségek ismeretében elégséges is. Jövőre a reálbérek növekedésének mértéke szintén nem tartható tovább. Néhány területen azonban gyors növekedés várható. Valószínűleg nyolc százalékkal bővülnek majd a beruházások, és hétszázalékos lesz az ipari termelés emelkedése. A szolgáltatószektoron belül a kereskedelem és a nem üzleti szféra növekedése érezhetően lassul, míg jelentősen megnövekedhetnek az uniós csatlakozáshoz kapcsolódó gazdasági szolgáltatások. A gazdaságkutatók hosszabb távon bizakodók, előrejelzéseik két év múlva már kedvező képet rajzolnak. A következő év a korrekció éve lesz. A költségvetés területén végrehajtandó jövő évi korrekciónak köszönhetően az export és a beruházások élénkülésére lehet számítani, ami a termelés húzóereje lehet. Az elemzők szerint ennek következtében csökkenni fog az inflációs nyomás, és várható a külső és belső egyensúlyi hiány mérséklődése. A jövő évi költségvetés tervezete a fejlesztéseket és az építkezéseket helyezi a középpontba, miközben takarékosságra kényszeríti az állami intézményeket, és a korábbi évekhez képest kevesebbet biztosít az életszínvonal javítására. A miniszterelnök szerint elsősorban azért kell a fejlesztéseket segíteni, mert a beruházások révén munkahelyek jönnek létre, az emberek jövedelemhez jutnak, az elköltött pénz viszont állami bevételt eredményez, amiből pedig szociálpolitikai gondokat lehet megoldani. A miniszterelnök véleménye szerint jövőre összességében kissé jobban élnek majd az emberek, mint az idén, és igazságosabb lesz a közteherviselés. A lakáskedvezmények igénybevételének korlátozása például azt szolgálja, hogy az állam a befektetési céllal építkezők helyett a valóban első otthonukat építőket vagy vásárlókat támogassa. A következő évben a kormány csökkenti a személyi jövedelemadó mértékét és a társasági adót. Bővülhet az egyszerűsített vállalkozói adót választók köre is, hiszen a bevételhatár tízmillió forinttal emelkedik. Ezek mellett növekszik a beruházási adókedvezmények mértéke is. Az ideihez képest jövőre az önkormányzatok tíz százalékkal több támogatást kapnak és fejlesztési célú kiadásaikat több mint 30 százalékkal növelhetik. Ezzel szemben kénytelenek lesznek kevesebbet költeni a napi feladatok ellátására, azaz ésszerűbben kell gazdálkodniuk. A jövő évi költségvetés sarokszámainak kialakítása folyamatában a Belügyminisztériumban áttekintették, hogy az önkormányzatok számára biztosított központi pénzalapok közül a minisztérium melyeket adhat át a regionális fejlesztési tanácsoknak. A belügyminiszter az összességében mintegy 150 milliárd forintos keretből 40 milliárd esetében látja indokoltnak, hogy már jövőre a térségi fejlesztési tanácsok döntsenek azok felhasználásáról. Álláspontja szerint a regionális fejlesztési tanácsoknak adhatnák át például a környezetvédelmi, a vízügyi, valamint a turisztikai előirányzatok, a bérlakásépítésre és a pincerendszerek megóvására szolgáló források bizonyos hányadát, továbbá az újonnan induló címzett és céltámogatások egy részét. Vagyis a gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az önkormányzatok pályázataikat a regionális fejlesztési tanácsokhoz nyújtanák be, és a meghatározott célokat szolgáló pénzekről már térségi szinten döntenének. A miniszter hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint a helyi nyilvánosság így fokozottabb ellenőrzést gyakorolhat a források elosztása, illetve felhasználása felett. Szerinte ez a változás a közigazgatási reform első lépése, ugyanis a források elosztásában csökken a központi kormányzat szerepe, ugyanakkor nő a régiók hatásköre. A költségvetés parlamenti vitájának középpontjában várhatóan az önkormányzatok finanszírozása áll majd. A tervezet ellen ugyanis a helyi testületek szövetségei kifogást emeltek. Megállapításuk szerint a tervezetben foglalt állami támogatások nem elegendőek feladataik ellátásához. A pénzügyminiszter szerint a személyi jövedelemadóból az önkormányzatoknak átadott összeg jelentősen emelkedik jövőre, ami a nagyvárosoknak és különösen Budapestnek kedvez majd. A következő esztendőben az önkormányzatokon kívül az államnak is olcsóbban kell működnie. Ezért a kormány úgy döntött, hogy a központi kormányzati szervek dolgozóinak tíz százalékát és a területi, valamint helyi költségvetési szervek dolgozóinak közel hét százalékát kell elbocsátani. A tárcák az előírt határidőre benyújtották a létszámcsökkentésre vonatkozó intézkedési terveiket. A létszámcsökkentő intézkedések mellett a tárcák megjelölték azokat a területeket is, amelyeknél viszont a foglalkoztatás bővítése indokolt. Az uniós csatlakozással ugyanis bizonyos területeken növekednek a feladatok, és ezért azok elvégzésére szakértőket kell felvenni. A következő hetekben egy munkacsoport kidolgozza azokat a lépéseket, amelyek alapján a lehető leggyorsabban és a legkörültekintőbben hajtják végre az elbocsátásokat, ügyelve arra is, hogy az érintettek minél hamarabb visszakerülhessenek a munkaerőpiacra. Jövőre 7-8 százalékos bruttó béremelést ajánl az Országos Érdekegyeztető Tanács az ágazati bértárgyalásokhoz. A kormány, a munkaadók és a munkavállalók képviselői a minimálbér 53 ezer forintra való felemelésében is egyezségre jutottak. A munkavállalók és a munkaadók képviselői a megállapodást átadták a kormányfőnek. A miniszterelnök szerint a megállapodásnak négy üzenete van: ha kismértékben is, de nőnek a reálbérek jövőre, a fegyelmezett bérpolitika a versenyképességet szolgálja, ez a befektetők bizalmát erősíti, és nem utolsósorban az egymást partnernek tekintő tárgyaló felek képesek ésszerű egyezségeket kötni. Magyarország első uniós költségvetésének nevezte a jövő évi költségvetést a pénzügyminiszter a törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának megkezdésekor. A pénzügyminiszter expozéjában megállapította, hogy a következő esztendő az építés éve lesz, javul az ország versenyképessége, és nem sérülnek a jóléti intézkedések hatásai sem. A 2004-es költségvetés a pénzügyi egyensúly megőrzését, a fenntartható, stabil növekedési pálya kialakítását szolgálja, és az eurócsatlakozás szolgálata, a versenyképesség növelése mellett az ígéretek megtartására is jelentős forrásokat biztosít. Folytatódik az államháztartási reform, nem emelkedik az államadósság, és a legfontosabb célok között szerepel az infláció mérséklése. A jegybankkal közösen kijelölt cél és az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal kötött bérmegállapodás egyaránt kiszámítható környezetet teremt. A miniszter a nyertesek között említette a rászoruló családokat és a nyugdíjasokat, bár a szociális juttatások közül főként az idei intézkedéseket sorolta, valamint azt emelte ki, hogy a juttatások jövőre is megőrzik, illetve némely területen növelik a vásárlóértéküket. A pénzügyminiszter hozzátette, hogy minden intézmény megkapja azokat a forrásokat, amelyek feladatai ellátásához szükségesek, de az adóforintokkal körültekintően kell gazdálkodnia. Hangsúlyozta, hogy a központi kormányzat élen jár a kiadások csökkentésében. A továbbiakban szólt arról, hogy a költségvetés a beruházások bővítésével és a támogatásával is a versenyképesség javítását szolgálja. A költségvetés megőrzi a jóléti fordulat eredményét. Az infláció felett, vagyis több mint hat százalékkal emelkedik a nyugdíjak összege, az anyasági támogatás és a gyes, valamint bővül a rendszeres gyermekvédelmi támogatás mértéke is. A gyermekekre a költségvetés kiadásainak megközelítőleg 20 százaléka jut majd. A költségvetés reformértékű lépéseket is tartalmaz. Az egészségügyben például folytatódnak a korszerűsítési programok, és jövőre több mint tíz százalékkal emelkedik az egészségbiztosítási alap kiadása. A pénzügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy az egyes tárcák jövő évi kiadási előirányzatát nem érdemes önmagában összehasonlítani az idei kerettel. Ugyanis időközben a költségvetésben átrendeztek néhány kiadást. Így egyes területeken megtakarításokat határoztak el, míg másutt több anyagi eszköz igénybevételére is van lehetőség, és az uniós csatlakozás is befolyásolja a kereteket. A pénzügyi tárcánál például azért jelentős a növekedés, mert a minisztérium fizeti ki az uniós tagdíjat. A környezetvédelmi, valamint a földművelésügyi tárca költségvetésének csökkentését szintén az uniós támogatások magyarázzák. Az Európai Uniótól érkező pénzek ugyanis - a magyar társfinanszírozással együtt - a Miniszterelnöki Hivatalhoz kerültek, tehát a gazdák és a beruházók támogatása egyáltalán nem csökken, csak máshonnan kell azt igényelni. Az uniós források jelentős része azonban nem jelenik meg a jövő évi költségvetésben. Az az összeg pedig, ami a költségvetésen keresztül jut el a támogatottakhoz, a költségvetés szempontjából semleges hatású. Az agrártámogatások nagyságrendjéről még folynak az egyeztetések, de jövőre közel 70 milliárd forinttal kevesebbet kell kifizetni a költségvetésből ezen a címen. A pénzügyi tárca természetesen figyelembe veszi az uniós támogatásokat is, amikor a mezőgazdaságra jutó forrásokról tárgyal. Néhány területen lesznek megtakarítási lehetőségeink, ám ezek együttesen sem fedezik az Európai Unióval kapcsolatos többletkiadásokat. Például az infrastruktúra-fejlesztésnek mindenképpen meg kell teremteni a fedezetét. A Magyar Köztársaság kormánya nemrég elfogadta és az Európai Uniónak eljuttatta hazánk középtávú gazdaságpolitikai programját, és ezzel immár egyértelműen elkötelezte magát egy olyan világos gazdaságpolitikai program mellett, amely egyenesen elvezeti az országot a 2008-as eurózóna-csatlakozásig. E program minden egyes eleme azt a célt szolgálja, hogy a magyar gazdaság visszatérjen a fenntartható növekedési pályára, ami nemcsak a kormány, hanem minden magyar állampolgár közös érdeke is. A beruházások és az export bővülése ennek a célnak az elérését szolgálja. Mint ahogy a miniszterelnök kijelentette: az egyik legfontosabb feladat most, hogy helyreálljon a magyar gazdaság iránti nemzetközi bizalom. Ezt pedig úgy lehet elérni, ha stabil és kiszámítható gazdaságpolitikát gyakorol a kormány, valamint ragaszkodik a megfogalmazott célok megvalósításához. A Magyar Nemzeti Bank elnöke és a pénzügyminiszter 2005 decemberére négy, 2006 végére pedig három százalék alatti infláció elérését tűzték ki célul. A jegybank elnöke szerint azonban a közös inflációs előrejelzés és az ehhez kapcsolódó közös gazdasági program csak abban az esetben válik valóra, ha a kormány tartja magát a középtávú gazdasági céljaihoz, és ennek érdekében alakítja a bér- és a jövedelempolitikát is. A Magyar Nemzeti Bank elnöke leszögezte, hogy nem szeretné, ha a jegybanknak be kellene avatkoznia egy költekező költségvetésbe és azt kamatemeléssel kellene ellensúlyoznia. Hozzátette azt is, hogy a jegybanknak akkor mindenképpen szigorítania kell, vagyis kamatot kell emelnie, ha az inflációs célok elérése veszélybe kerül, vagyis ha úgy látszik, hogy 2005 végére nem lesz négy százalék alatt a pénzromlás üteme. Az igencsak visszafogott béremelési politika, vagyis a relatíve olcsóbbá és versenyképesebbé váló hazai munkaerő mellett ugyanis azzal számol a kormány, hogy lassan megnövekszik a beruházási kedv és ennek nyomán a kivitel, aminek hatására pedig maga a gazdaság is növekedni kezd. Igaz, az új tervek azt tartalmazzák, hogy a korábbi várakozásokhoz képest lassabban tér magához a gazdaság. Most már alacsonyabb, négy és fél százalékos növekedéssel számol a kormány az Európai Unióhoz történő csatlakozást követő két esztendőben.